A Szerbia és Bulgária közötti Dimitrovgrád - Kalotina átkelő maradt a Bulgáriába vezető útvonal üvegnyaka. Hegyvidéken lépjük át a határt, nincs minden sarkon határállomás, hiszen eleve út sincs. A Kalotinától északabbra fekvő Vrška Čuka átkelőt tavaly teszteltük, idén pedig a délebbre fekvő Sztrezimirovcit vettük célba. Röviden: mind kilométerben, mind időben többlet, de ha a nagy átkelő be van dugulva, érdemes lehet kerülni. A táj mindenesetre meseszép.

Aki repülővel érkezik Burgászba, és még nem tudja, hogyan jusson el a repülőtérről a szállásra Napospartra, Neszébarba, Szveti Vlászba vagy máshová a környéken, esetleg onnan vissza a repülőtérre, annak van egy tippünk.

A bulgáriás fórumokban augusztus elején kezd előkerülni a kérdés: érdemes-e az utószezonban indulni a tengerre.

Azt már tudjuk, hogy az utazást mindkét irányban célszerű a hét közepén tervezni, különben együtt mozgunk a hazafelé tartó vendégmunkásokkal. De mi van akkor, ha muszáj hétvégén utaznunk? (A képen a Vrška Čuka határállomás bolgár fele EU-zászlóval, szoborral, illatos, de a hőségtől kissé kókadt rózsabokrokkal.)

Az alábbiakban 12 tippet osztunk meg, hogy a nyaralásod a bolgár tengerparton még szuperebb legyen. A témákat a bulgáriás Facebook-csoportok leggyakrabban ismételt kérdéseiből állítottuk össze.

Minden egyes nyáron van néhány horror hétvége: aki például idén július 10-én pénteken indult a bolgár tengerpartra, vagy utána szombaton, vasárnap, az bizony beleeshetett 6-8 órás várakozásba is a szerb-bolgár határon. A bulgáriai nyaralással foglalkozó fórumokban, csoportokban egyből meg is jelentek a romániai alternatív útvonalra vonatkozó kérdések. Érdemes lehet arrafelé menni?

Kerek negyed százada, 1999-ben írtam meg először a részletes útvonaltervet Budapestről a bolgár tengerpartig, aztán évente frissítettem. A frissítéseket sokáig az utikalauz.hu közölte, de Árpád barátom az elmúlt időben már nem foglalkozik ezzel a projekttel, ezért költözött ez az írás is a saját blogomra.

A kilencvenes évek végén még kalandos volt az utazás, Magyarországon is csak Kecskemétig volt autópálya, Szerbiában pedig csak Belgrád és Niš között. Bulgáriában meg egyáltalán sehol sem. Ja, és néha bombáztak. Ma meglehetősen egyszerű az út, Pesten felhajtunk a pályára, Burgasznál pedig lehajtunk. Az ördög persze a részletekben lakozik. Hol érdemes tankolni? Hogy működnek a fizetős autópályák? Kell-e szerb dinárt váltani? Hogy lehet a vendégmunkásokat elkerülni? Mit csináljunk (és mit ne csináljunk), ha megállít a rendőr?

Bár lehetett olvasni a tengerparti nyaralóhelyek gyengélkedéséről, július közepén a szófiai buszpályaudvaron ez puszta siránkozásnak tűnt. A naposparti buszra utolsónak szálltam fel. A busz teljesen tele volt, csak a hátsó sor középső ülése maradt szabadon. Remek utazásnak nézett ki, hét óra a buszon, maszkban, miközben mindkét oldalon ülnek mellettem, és még csak az ablakon sem látok ki…. A busz azonban több megállóhelyen is megállt a Napospartig. Pazardzsikban már ablak melletti ülésem volt: leszállt az utasok negyede. Plovdivban a maradék utasok fele. Sztara Zagorában szinte majdnem mindenki: összesen talán öten maradtunk a buszban, mire a tengerparthoz értünk.

Porsche rendőrautó; postaláda a villamoson; kakaó, amit a magyarok sugárban köpnek ki; halott emberek fényképei a fákon; bevásárlás guggolva; pár év alatt felépített 32 metróállomás - Bulgária másképp működik. (Frissítve: 2024. 03. 11.)

Átjutottunk a szerb határon, ereszkedtünk Szófia felé. Éjfél már jóval elmúlt, a forgalom ilyenkor minimális. Szép tiszta éjszaka, száraz út, friss felfestés. Mögöttünk 700 kilométer, előttünk még majdnem 500, ilyenkor ugye az ember - aki amúgy meglehetősen jól ismeri az utat - hajlamos nem lelassítani pontosan arra a 60 km/órára, amit a korlátozó táblák előírnak.

Egyszer csak tompa, piros fény villan felülről, éjszaka is alig érzékelhető. Hoppá, mi is volt ez? Az út felett keresztben frissen emelt alumínium szerkezet, onnan valami kameraszerű pásztázza az utat - basszus, Magyarországon ez alsó hangon 30 ezer forint.....