Bár lehetett olvasni a tengerparti nyaralóhelyek gyengélkedéséről, július közepén a szófiai buszpályaudvaron ez puszta siránkozásnak tűnt. A naposparti buszra utolsónak szálltam fel. A busz teljesen tele volt, csak a hátsó sor középső ülése maradt szabadon. Remek utazásnak nézett ki, hét óra a buszon, maszkban, miközben mindkét oldalon ülnek mellettem, és még csak az ablakon sem látok ki…. A busz azonban több megállóhelyen is megállt a Napospartig. Pazardzsikban már ablak melletti ülésem volt: leszállt az utasok negyede. Plovdivban a maradék utasok fele. Sztara Zagorában szinte majdnem mindenki: összesen talán öten maradtunk a buszban, mire a tengerparthoz értünk.
Tapasztalt bolgár nyaralóként azt mondhatom: a helyzet drámai. A legnagyobb csúcs időszakban, július közepe és augusztus közepe között jártam Bulgáriában, Elenitétől Naposparton keresztül Neszebárig, és amit láttam, elkeserítő volt.
A turizmus a bolgár GDP 10-14 százalékát adja, és bár elég menő a síturizmus is, illetve sokan érkeznek a történelmi emlékeket is meglátogatni (elsősorban a kolostorokat és a trák kincsek lelőhelyeit), a bevétel túlnyomó része a tengerparton keletkezik, szigorúan a nyári hónapokban. Bár a Balaton például télen is vonzó mondjuk a konferencia-turizmus számára, a Fekete-tenger partján a nyári kánikulában kellemesen hűsítő szél a mínuszokban kifejezetten metsző és kellemetlen. A két nagyváros, Burgasz és Várna kivételével a többi település elnéptelenedik, téli álomba szenderül.
Ezen a nyáron a bolgár tengerpart turizmusa csak árnyéka önmagának. Ahogy lekászálódtam a szinte üres buszról a naposparti turistaparadicsomban, kiderült, hogy a hatalmas szállodák legalább harmada ki sem nyitott, amik pedig mégis, azok is legfeljebb fél házon üzemeltek a csúcsidényben – legalábbis a teraszokra kirakott száradó törülközők alapján. Hasonló volt a helyzet a boltokkal, a műanyag, gyerekhipnotizáló csecsebecséket, felfújható strandizéket, olcsó divatcikkeket, bizsukat áruló pavilonok fele lehúzta a rolót, és a központtól, a Kuban hoteltől távolodva az éttermek, büfék, bárok egyre nagyobb hányada is így tett. A naposparti magyar buliszcéna, az Arany ászok sört és unikumot is áruló, Dolly Rollra, Kozmixra és Bestiákra táncoltató naposparti Üvegtigris Beach Barnak hűlt helye.
Kirándultunk Neszebárba: az óvárosban jobb a helyzet, de hát Neszebár az egyetlen igazi turista látványosság a közelben, az óvárost megnézni messzebbről is idegyűlnek a turisták. Bár itt is találtunk egy-egy elhagyatott üzlethelyiséget vagy vendéglátóhelyet akár a belvárosban is, inkább csak azt lehetett észrevenni, hogy a máskor hömpölygő tömeg most kezelhető nagyságú, például kora este is lehetett fotózni a csodás középkori templomokat, nem takarták ki azokat a turisták.
Ezzel ellentétben Elenite üdülőhely szinte teljesen kihalt. A Naposparttól mindössze 10 kilométerre északra fekvő nyaralóhely kísértetvárosnak tűnt. Néhány szálloda úgy-ahogy működött, de a butiksoron egyetlen bolt sem volt nyitva, és a még nyitva tartó, máskor nyüzsgő éttermekben is volt, hogy mi voltunk az egyedüli vendégek.
Igaz, Elenite esetében más is lehet a háttérben: a szállásadónk megsúgta, hogy a település legnagyobb befektetője még a télen összeütközésbe került az adóhatósággal, és a cellából nehéz lett volna megszervezni a birodalmának a nyitását, a vírustól függetlenül is. (A messze földön híres Levant halétterem VIP-parkolójában takaróponyva alatt dekkoló luxusautók számából ítélve tényleg komoly lehetett az adóhiány.)
Ami feltűnő: a külföldi turisták hiánya. Augusztus elején, azaz a főszezon csúcsán volt olyan nap, amikor a burgaszi repülőtér mindössze 10 járatot fogadott. Ha ezek tele is voltak, az maximum 2,000 főt jelent, miközben a bolgár tengerpart 380 kilométer hosszú, és az elmúlt időben évente 9 millió körüli külföldi turista érkezett ide. Valóban alig hallani külföldi szót, a korábban nagy számban érkező nyugat-európai bulituristák szinte teljesen elmaradtak. Oroszországból, Ukrajnából, Romániából mintha lenne mutatóban egy-egy család, de ők korábban rengeteg nyaraló apartmant vásároltak itt. Magyarokkal gyakorlatilag nem találkoztunk. (A bolgár utakra specializálódott Robinson Tours már májusban csődöt jelentett.)
A helyzet pozitívuma, hogy sehol nincs zsúfoltság, a tengerparton kényelmesen lehet a vízhez közeli napozóhelyet találni, a legjobb éttermekben sincs szükség asztalfoglalásra. Az eleve alacsony árak talán tovább csökkentek, az internetes szállás oldalakon idén nyáron konkrétan fillérekért lehetett válogatni a minőségi szállások között is, miközben egy finom vacsora ára egy tengerparti, panorámás étteremben a balatoni, pláne horvátországi árak töredéke csak.
Az alábbi galériában mutatok még szomorú képeket a tengerpartról. Ezek mind az idei főszezonban készültek a Naposparton, Neszebárban és Elenitében, mindenhol kifejezetten a központban. Az igazsághoz tartozik, hogy azért nem minden volt ennyire kihalt és világvége utáni, a szállodák, vendéglátóhelyek, butikok nagy része azért működött, és emberekkel is lehetett találkozni.
Ha tetszett az írás, és nem akarsz lemaradni hasonlókról, lájkold és kövesd a Facebook oldalunkat.
