Több mint két évtizede írtam meg először a részletes útvonaltervet Budapestről a bolgár tengerpartig, aztán évente frissítettem. A frissítéseket mostanáig az utikalauz.hu közölte, de Árpád barátom az elmúlt két-három évben már nem igazán foglalkozik ezzel a projekttel, ami pedig a maga idejében megkerülhetetlen turisztikai oldal volt: megelőzve a korát már akkor a user content-re épített, amikor ez a kifejezés még fel sem volt találva.

A kilencvenes évek végén még kalandos volt az utazás, Magyarországon is csak Kecskemétig volt autópálya, Szerbiában pedig csak Belgrád és Niš között. Bulgáriában meg egyáltalán sehol sem. Ja, és néha bombáztak. Ma meglehetősen egyszerű az út, Pesten felhajtunk a pályára, Burgasznál pedig lehajtunk. Az ördög persze a részletekben lakozik. Hol érdemes tankolni? Hogy működnek a fizetős autópályák? Kell-e szerb dinárt váltani? Hogy lehet a vendégmunkásokat elkerülni? Mit csináljunk (és mit ne csináljunk), ha megállít a rendőr?

Budapestről indulva az M5-ös teljesen rendben van, egészen a határig levisz az autópálya. Az utolsó benzinkút (ÖMV) éppen a határon van. Rögtön a határ túloldalán, Szerbiában, MOL-kúton tudunk tankolni. Nem érdemes reménykedni, rég volt az az idő, amikor Szerbiában sokkal olcsóbb volt az üzemanyag, ma nincs lényeges különbség az árak között, sőt, mostanában éppen Magyarországon alacsonyabbak az árak. Az üzemanyagárakról külön FAQ szól. (Lásd lent.)

A határátlépés kifelé nem sok idő, ha éppen nem a vendégmunkásokkal mozgunk együtt. Ha a balsors minket régen tép, kerüljünk Tompa, Ásotthalom vagy Tiszasziget felé — lásd a részletes leírást a FAQ rovat elején.

A határokon nem szokás kötözködni egyik oldalon sem. A magyar oldalon arra kell vigyázni, nehogy beálljunk az ÁFA-visszatérítéses sorba. Ez a legszélső jobb oldali sáv, és arról is fel lehet ismerni, hogy csak szerb rendszámú autók állnak benne, többnyire csúcsra pakolt csomagtartóval.

A szerbek és majd a bolgárok is elfogadják a magyar személyi igazolványt útlevél helyett.

Ne felejtsük el tiltani a mobiltelefonokon az adatforgalmi roaming opciót Szerbiában: egy végigvazézott út pár tízezer forinttal dobhatja meg a telefonszámlánkat. (Bulgáriában aztán ingyenes a roaming, mert EU-tagállam.)

A határ szerb oldalán folytatódik az E75 autópálya. A sztrádát folyamatosan újítják fel, így esetenként kisebb terelésekre lehet számítani, ez azonban nem okoz számottevő időveszteséget. 2022-re gyakorlatilag megújult az egész útpálya. Az útminőség mindenhol oké.

Szabadka (Subotica) után érünk az első autópálya kapuhoz, itt csak jegyet kell húzni az automatából. A folyamat automatikus, beállunk az oszlophoz, mire kijön a jegy. Tegyük el jól.

Elhaladunk Újvidék (Novi Sad) mellett, majd Belgrád (Beograd) előtt kb. 30 kilométerre a díjfizető kapunál 720 dinárt (kb 6 eurót) fizetünk. Fizetni kártyával is lehet, és érdemes is. Ha nincs kártyánk, eurót is elfogadnak – úgy egy kicsit magasabb díj jön ki, de a különbség nem vészes.

A fizetőkapu után hamarosan megérkezünk Belgrádba. A szerb fővárost két útvonalon is magunk mögött hagyhatjuk: alapértelmezésben ott a belgrádi elkerülő, az Obilaznica. Ha csak haladunk tovább az utunkon, akkor gond nélkül megkerüljük Belgrádot: szépen követjük a Niš kiírást, és kb. 40 kilométer múlva meg is érkezünk a város túlfelére, éppen oda, ahol a Belgrád - Kalotina (bolgár határ) autópálya kezdődik.

Ez így teljesen egyszerű. Ki a fene akarna egy másfél milliós, ismeretlen balkáni nagyvárosban bolyongani, ha egyszer meg is lehet kerülni?

Belgrád azonban különleges város: a várost középen szeli át egy kiváló minőségű, soksávos, szintbeli kereszteződések (lámpák) nélküli gyorsforgalmi út, aminek a nagy részén a 80 km/h az engedélyezett, de az elején és a végén az autópályás 130-at lehet tolni.

Nézzük meg térképen

A kép bal felső sarkából, Szabadka irányából érkezünk az E75 autópályán, és a kép jobb alsó sarkán távozunk Niš irányába. Jól látható, hogy Dobanovci és Bubanj Potok között kell közlekednünk: az elkerülő bizony szemre is jóval hosszabb, mint a képen a két csomópontot összekötő sötétkék vonal, ami a városon keresztül vezető gyorsforgalmi utat jelöli.

Ezt az elkerülőt bizony nem a tranzit utasok életének megkönnyítésére tervezték, hanem kifejezetten csak arra, hogy az átmenő forgalmat, elsősorban persze a teherforgalmat kivezessék a belvárosból, és ezzel javítsák a belgrádiak életminőségét.

Nekem az a javaslatom, hogy a városon keresztül, a gyorsforgalmi úton közlekedjünk. Ez a szakasz kb. 10 kilométerrel rövidebb, és normál forgalmi viszonyok mellett időben akár 20-25 percet is nyerhetünk. Eközben alkalmunk van egy pillantást venni Belgrád néhány nevezetességére, például a nemrég megépült Belgrádi Aréna sportcsarnokra, vagy a belvárosra (a Gazella-hídról balra nézve), és az épülő Belgrade Waterfront (Beograd na vodi) projektre, ami a régi, elhagyatott belvárosi kikötők és raktárak helyére emelt szupermodern új városrész, felhőkarcolókkal, toronyházakkal - mindezt emirátusi befektetésből.

Mivel a várostervezők célja egyértelműen a tranzit kiszorítása volt, a kiírásokkal is igyekeztek úgy trükközni, hogy csak az találja meg a gyorsforgalmi utat, aki eléggé elszánt.

Nézzük, mire kell figyelni.

Az ópazovai (Stara Pazova) díjfizető kapunál tartottunk. Hátradőlve, nyugisan haladunk, amíg csak meg nem látjuk ezt a táblát:

Ez az “ébresztő,” hogy hamarosan utat váltunk. Innen pár perc alatt elérünk a Dobanovci lejáróhoz, ami így néz ki:

Látjuk a táblaszövegezők trükkjét: a Belgrád feliratot legalulra bújtatták el, miközben az E75 és Niš roppant hívogatóan a tábla fő helyét foglalja el. De minket nem lehet könnyen becsapni, pedig még azt a trükköt is bedobják, hogy a repülőtér jelét is kiteszik a táblára, és nem nagyon hangsúlyozzák, hogy egyfajta alternatív tranzit útvonalról van szó:

A következő kép pedig már maga a kihajtó. Itt észnél kell lennünk: a lehajtó azonnal kettéválik. Nekünk a Belgrád útirányt kell követni:

Ez a lehajtó rátesz minket a Zágráb-(Sid)-Belgrád autópálya belgrádi bevezető szakaszára. A nehezén túl is vagyunk: csak szépen egyenesen haladunk, nem kell sehová letérnünk. Időnként egy-egy Niš tábla erősít meg minket arról, hogy jó felé járunk.

A várost elhagyva egy durva emelkedő és egy lejtő váltja egymást, – akik az elkerülőt választották, a lejtő után csatlakoznak ismét hozzánk – és pár perc múlva megérkezünk az autópálya kapuhoz. Akik korábban már jártak erre, meglepődve tapasztalhatták, hogy kapuk számát jelentősen kibővítették. Régen óriási dugók alakultak ki, erre most kevesebb az esély. Az eredeti helyüktől kb 10 kilométerre át is helyezték őket. Ennél az autópálya kapunál is csak az automatából kijövő bilétát kell elvennünk, fizetni majd a bolgár határnál fogunk, nagyjából 300 kellemesen eseménytelen kilométerrel később.

A Belgrád - Kalotina autópálya európai minőségű, kivilágított kihajtókkal, 50-60 kilométerenként modern benzinkutakkal. Niš magasságában két útirány közül választhatunk: Thessaloniki-Skopje illetve Sofia-Pirot van kiírva. Értelemszerűen az utóbbi lehetőséget választjuk.

Az utolsó 100 km teljesen újszerű (2019-ben adták át), néhány modern és biztonságos alagúttal. Arra azonban ügyeljünk, hogy Nis után a határig nemigen lesz márkás benzinkút, kb 100 kilométert autózunk, mire tankolni tudunk egy OMV-nél, közvetlenül a határ előtt, aztán a bolgár oldalon egy Shell kúton (jelenleg Bulgáriában lényegesen olcsóbb az üzemanyag, mint Szerbiában vagy Magyarországon).

A határ előtt újra kapu, elveszik a bilétánkat és kérnek 1,490 dinárt (kb 13 eurót). Ez még klasszikus határátkelés, a szerb- és a bolgár oldalon is komótosan mindent regisztrálnak. Elkérhetik az autó papírjait és esetleg a biztosítós zöld kártyát is. A magyar rendszámot látva a vámos általában int, hogy lehet menni, nem néznek bele az autóba – egyik oldalon sem.

A határátkelőt elhagyva érdemes azonnal megvenni a bolgár útmatricát. A legjobb talán az erre szolgáló automata a határátkelő végében (beszéli a világnyelveket), de az átkelőről kihajtva is rögtön van egy bódé, illetve további pár méter múlva egy Shell-kút. A heti matrica tényleg 7 napos és 13 levába kerül, a havi matrica 27 leva. (Aki korábban már vett matricát: igen, olcsóbb lett 2023-ban, korábbhan 15 és 30 leva volt az ár.)

Matricát egyébként előre, online is lehet venni, pár percet spórolhatunk vele. Én magam a vinetki.bg oldalt használom, külön jutalék nélkül, névértéken, kártyás fizetéssel lehet megvenni a matricát. 

A szerb határ és Szófia között épül az autópálya, 2023. augusztusában már egy részét át is adták. Ahol folyik az építkezés, ott lassabb a haladás, de nem vészes az időveszteség.

A határ és Szófia között már feltűnnek az út fölé több helyen is telepített kamerák, amik pont úgy néznek ki, mint amiket Magyarországon használnak a gyorshajtók kiszűrésére. Ezek a kamerák azonban egyelőre csak az autópálya matrica meglétét ellenőrzik és forgalomszámlálást végeznek, pánikra nincs ok.

Szófia körül körgyűrű van, tehát egy újabb nagyvárosi navigálást úszunk meg.

Ahogy haladunk a város felé, előbb elhagyunk egy Metro áruházat a bal oldalon, majd egy furcsa körforgalomba jutunk – aki egyenesen, a városközpontba megy, azt az út közepéről nyíló felüljáró repíti át a körforgalom túloldalára. Mi viszont bemegyünk a körforgalomba, és az eredeti menetirányhoz képest balra jövünk ki, ezzel máris rajta vagyunk az elkerülőn.

Korábban az elkerülő volt egész Bulgária legvacakabb útja (kétszer is szereztem itt durrdefektet), de sokat javult a helyzet, egyes szakaszokon már 2 x 3 sávos vadiúj autópályán haladunk. Pár kilométeren keresztül még mindig problémás az útminőség, és helyenként a felfestések is hiányoznak, de túl lehet élni.

Az új és a régi szakaszok közötti összekötőkben mindenhol egyértelmű a táblázás, de érdekes módon Plovdivot vagy Burgaszt ritkán említik, többnyire Szvilengrád, a török határhoz közeli város neve van kiírva, ezt kell követni.

Ha éjszaka vagy hétvégén érkezünk, megfontolandó lehet keresztülhajtani a városon. Erről külön írok a FAQ részben.

Az elkerülőről a Plovdiv/Szvilengrád/Isztambul kijárónál váltunk át a Trakija autópályára. Néhány rövidebb szakaszt kivéve kiváló az útminőség, de felújítások miatt időnként félpályás útzárral kell számolni, ilyenkor pár kilométeren keresztül 60 km/h a korlátozás. Plovdivig gyönyörű a hegyes vidék, hosszabb alagutakon és szédítő magasságban futó viaduktokon közlekedünk. Az alagutak egyetlen problémája, hogy a kijáratoknál sűrűn találkozunk sebességet mérő rendőrökkel.

Plovdiv és a tenger között lefelé a táj nem túl változatos, de a nemrég épített, hosszú egyenes szakaszokon ki lehet élvezni a magyarországinál magasabb autópályás sebességhatárt. Burgasz előtt az utolsó 150-200 kilométeren ritkul a benzinkutak sűrűsége, világító tank lámpával ne vágjunk neki a szakasznak.

Burgasz előtt már jeleznek egy-egy letérőt Napospart illetve Szozopol irányába. Ezek az utak elkerülik Burgaszt, viszont apró falvak között kanyarognak, ráadásul többfelé útépítéssel is találkozni. Érdemesebb lehet elmenni egész Burgaszig: az autópálya egy nagy városi körforgalomba érkezik, innen indul a nagyrészt 2 x 2 sávos „parti út” északra (Neszebar, Pomorje, Ravda, Napospart, Szveti Vlasz, stb), illetve délre (Szozopol, Kiten, Ahtopol stb). Burgaszban tehát itt sem kell autózni, néhány lámpa és körforgalom után már el is hagyjuk a várost.

Jó utat, kellemes nyaralást.

FAQ

Vendégmunkások az úton

Az autóval délre indulók nyaralását minden évben megnehezítik a Nyugat-Európából Dél-Kelet Európába szabadságra hazautazó vendégmunkások. A tendenciák egyértelműek: július elejétől augusztus második feléig kifelé, július második felétől augusztus végéig befelé lehet extrém forgalomra számtani, elsősorban a hétvégi napokon. A szombatok jelentik a legnagyobb csúcsot, de a péntekek és a vasárnapok is problémásak. A hét közepe általában nyugodtabb, de ezeken a napokon is kialakulhat jelentősebb torlódás. Ebben az időszakban érdemes Röszke helyett valamelyik alternatív átkelőt választani. A Facebookon működik egy „határfigyelő” csoport, tőlük percre kész infót lehet beszerezni, illetve Border Watcher néven létezik egy egyszerű de annál ügyesebb applikáció is, legalábbis Androidra.

Ha Röszke – Horgos bedugult, szóba jöhet Ásotthalom, Tompa, Tiszasziget, Bácsalmás, Bácsszentgyörgy és Hercegszántó. Röszke, Hercegszántó és Tompa 0-24 órában üzemelnek, míg a többi határátkelő 07:00-19:00 óra között tart nyitva.

1)  Ásotthalom – Királyhalom (Bački Vinogradi) jelenti a legkisebb veszteséget időben és kilométerben is. Budapest felől érkezve az autópályán Szeged után a 166-os lejárónál kell letérni az 55-ös útra, ahol Baját jelzik útiránynak. Ezen az úton a Mórahalom kiírást kövessük. Mórahalom központi körforgalmában már tábla jelzi az átkelőt, a Vám/Zoll tábla mellett a szerbiai oldalt (Bački Vinogradi) jelölve. Nem sokkal a körforgalom után jobbra le kell térni, ezt újabb tábla is jelzi, de többen is túlmentek már itt figyelmetlenségből, mert egy fa lombja eltakarja az útjelző tábla egy részét. Mórahalmot elhagyva az út sok helyen új építésű, de keskeny, helyenként inkább erdei csapásnak tűnik.

Az ásotthalmi átkelő csak 7 és 19 óra között üzemel, és csak uniós vagy szerb okmányokkal lehet rajta átlépni.

A szerb oldalon sárga táblákon jelzik az autópályát: áthaladunk Királyhalom (Bački Vinogradi) és Hajdújárás (Hajdukovo) településeken, majd Palics magasságában hajtunk fel. Ne ijedjünk meg, korábban egyszer már egy felüljárón átmegyünk a pálya felett, de ott nincs csatlakozási lehetőség, nem mi néztük el…

Csúcsidőben Ásotthalmon is kialakulhat torlódás, de többnyire így is fele annyi idő alatt át lehet jutni, mint Röszkénél.

Az ásotthalmi kerülő távolságban alig pár kilométer többlet, de a letérés és a lakott településeken autózás miatt kb fél óra plusz menetidővel kell számolni.

2) A második legjobb alternatíva a Tompa – Kelebija átkelés, ez kb. 30 kilométerrel van nyugatabbra a röszkei átkelőtől, de ez is éjjel-nappal működik. Az 53-as főúton lehet megközelíteni. A várakozási idő gyakran itt a legrövidebb, de ez persze napi szerencse kérdése. Ha Tompát választjuk, a szerb rész néhány kilométeren belül bemegy Szabadkára. Egészen addig megyünk egyenesen előre, egyre városiasabb környezetben, amíg el nem érünk egy T-kereszteződéshez (Zagrebačka és Maksim Gorki sarok). Belgrádot ugyan jobbra jelölik, de mi okosabbak vagyunk, és balra megyünk: pár lámpa után bal kéz felől meglátjuk a Pátria szállodát, itt térünk le jobbra a Zentai útra (Senćanski put). Ez egyenesen kivisz az autópályára (kb 20 km), egy idő múlva már jelzik Újvidéket (Novi Sad) és Belgrádot a szokásos nemzetközi autópálya szimbólum társaságában.

3) A Bácsalmás – Bajmok határátkelőhelyet a Dél-Nyugat Magyarország felől (Szekszárd –Baja) érkezőknek lehet érdemes választani. Az 55-ös főútról Tataházán elfordulva Bácsalmáson keresztül, majd a határ túloldalán több településen (Bajmok – Bácskossuthfalva (Stara Moravica) – Topolya (Bačka Topola) áthaladva a szerb 105-ös úton lehet elérni az autópályát.

4) Bácsszentgyörgy – Hadikfalva (Rastina) között is nyílt egy határátkelőhely, amely szintén a Dél-Nyugat Magyarország felől érkezőknek lehet alternatíva, azonban ezt mellékutakon közlekedve lehet csak megközelíteni. Jobb választás lehet Hercegszántó vagy Bácsalmás.

5) Szintén alternatíva lehet a Szegedtől keletre eső Tiszasziget – Gyála (Đala) átkelő: elsősorban a Dél-Kelet Magyarországról érkezőknek. Itt is csak uniós és szerb állampolgárok juthatnak át, és ők is csak 7 és 19 óra között, ellenben a várakozási idő lényegesen rövidebb, mint a szomszédos Röszkén.

Ha Budapest felől érkezünk, még Szeged előtt térjünk le az autópályáról (Hódmezővásárhely, Arad és Szeged-észak van kiírva), majd az 5-ös utat követve menjünk be Szegedre. A városon belül kövessük a 43-as utat (nem az új M43-as autópályát, hanem a régi “sima” 43-ast): egyértelműen ki van táblázva, Makó és Bukarest a két kiírás. Nem sokkal a város végét jelző tábla után lesz a letérés, itt jelzik a Vám/Zoll táblával Tiszaszigetet, illetve szerbiai párját, Đala-t. Đala-ból Magyarkanizsán (Kanjiža) vezet az út, és Topolya (Bačka Topola) előtt hajtunk fel az autópályára.

Ez azért jelentősebb kerülő, kilométerben is hosszabb, át kell evickélni Szeged belvárosán, a vajdasági részen pedig elég sokat megyünk autópálya helyett másodrendű utakon. Persze ez is sokkal jobb, mint Röszkénél aszalódni…

6) A Hercegszántó – Béreg (Bački Breg) átkelőhelyet 00-24 órában igénybe lehet venni. A Baja felől érkezők az 51-es főúton közlekedve közelíthetik meg. A határ után több kisebb-nagyobb településen (Küllőd (Kolut) – Bezdán (Bezdan) – Zombor (Sombor) – Szivác (Sivac) – Cservenka (Crvenka) – Kúla (Kula) áthaladva, a 15-ös szerb úton közlekedve Verbásznál (Vrbas) lehet az autópályára felhajtani. A vendégmunkásoknak már kiesik ez a határátkelő, itt gyakorlatilag bármikor várakozás nélkül lehet átlépni Szerbiába – cserében viszonylag nagy kerülő. Júliusi péntekeken vagy szombatokon azonban megérheti eleve erre tervezni.

A vendégmunkások egy része csak Szerbiáig utazik, vagy letér Macedónia felé (albánok, koszovóiak, görögök, illetve a törökök egy része), de a Dimitrovgrad - Kalotina szerb-bolgár határ is gázos tud lenni.

Az egyik alternatíva a Sztrezimirovci átkelő, Dimitrovgradtól délre. Ezt 2023 augusztusában teszteltem, és jó alternatívának tűnt. Írásom itt olvasható. 

A másik alternatíva a Dimitrovgrád-Kalotina átkelőtől északra lévő Vrška Čuka átkelő, ezt 2022. augusztusában próbáltam ki.Kalandjaimat itt írtam meg.

Jelenleg Sztrezimirovci tűnik jobb ötletnek, de 2024-re várható a bolgár 1-es autóút új szakaszának átadása, és akkor legalábbis döntetlen lesz a helyzet.

Mi a helyzet a dínárral, a levával és a bankkártyákkal?

Mivel Szerbiában mind az útdíjak, mind az üzemanyag fizethetőek bankkártyával, dinárra voltaképpen nincs is szükség. A kisebb útmenti éttermek azonban nem fogadnak el kártyát, az eurót pedig úgy váltják, ahogy nekik tetszik, így mégis érdemes lehet dinárt váltani a határon annak, aki sejti, hogy a benzinkutakon kívül is meg akar állni vásárolni.

Mind a szerb, mind a bolgár határon éjjel-nappal működnek pénzváltók. Szerbiában a Menjačnica feliratot keressük (a vámostól kigördülve, kb 100 méterre van egy házikó, zöld Agrobanka felirattal, ott néha beszélnek magyarul is), a bolgár határon pedig simán a Change felirat jelzi a pénzváltót.

A határra települt pénzváltók városi kollégáiknál 2-3 százalékkal rosszabb árfolyamon dolgoznak, de legalább nem kell idegen városokban tekeregnünk. Bulgáriában is tudunk bankkártyával fizetni a benzinkutaknál, de az útmenti éttermek, egyéb szolgáltatások néha csak készpénzt fogadnak el.

Bulgáriában benzinkutaknál, parkolókban, útmenti éttermekben előkerülhetnek kedves, magyarul pár szót beszélő egyének (“Szia madzsar, hodzs vadzs?”), akik pénzt szeretnének váltani. Udvariasan, de határozottan álljunk ellen. Amúgy levét így érdemes szerezni.

Mit, hol és hogyan lehet tankolni az úton?

Az úton 2023 nyarán Bulgáriában a legolcsóbb az üzemanyag, Szerbiában a legdrágább, Magyarország a kettő között.

Szerbiai üzemanyagárak naprakészen: https://benzinko.com/ (2023. nyarán a szorzószám kb 3.3, hogy megkapjuk a forint árakat.)

Bolgár üzemanyagárak naprakészen: https://bg.fuelo.net/ (a szorzószám kártyás fizetés esetén a napi EUR árfolyam osztva 1.9).

Szerbiában a MOL, az ÖMV és a Lukoil a magyarok számára ismerős márkanevek. Most adják át az első Shell-kutakat. Rajtuk kívül a szlovén, sötétkék-piros festésű Petrol társaság kútjai is európai színvonalúak. Nis után a bolgár határig nincs márkás kút, csak a határon egy OMV Szerbiában, és egy Shell Bulgáriában.

Bulgáriában a határon lévő Shell után kb 60 kilométeren át csak családi bezinkutacskákat találunk. A szófiai körgyűrűn aztán majd több ÖMV, Shell és Lukoil töltőállomás is útba esik. A tengerpart felé 30-40 kilométerenként találkozunk vagy a kék-zöld vagy a sárga-piros emblémával, de Burgasz előtt megint csökken a sűrűség. A minőség OK, a kutak pont olyanok mint otthon, még a shopban is nagyjából ugyanazt lehet kapni.

Mennyibe kerül az autópálya?

A szerb autópályadíjak rendszeresen frissített listája itt található.

Bulgária felé a Subotica (Szabadka) – Beograd és a Beograd – Dimitrovgrad díjakat fogjuk fizetni. (Azaz jelenleg 720 + 1,490 dinárt.) Az I-es oszlop a személyautók és motorok díja, a II-es az utánfutós autóké. A mikrobuszoknál, kisteherautóknál (3.5t alatt) és egyéb félszerzeteknél a teljes magasság számít: ha 190 centinél alacsonyabb az autó, akkor I-es kategória, ha magasabb, akkor a II-es. A gyakorlatban ami nálunk személyautó, az ebben a rendszerben is az.

Fizetni kártyával is lehet – és érdemes is. Tudunk még euróval is fizetni, de az egész úton néhány száz forintot bukunk, ha ezt a megoldást választjuk, ráadásul vagy centeket, vagy dinárokat kapunk vissza, amivel nem sokra megyünk, pláne hazafelé úton.

Bulgáriában matricás rendszer működik. A bolgár vinetka (úthasználati matrica) nem csak autópályákra kell, hanem minden lakott településen kívüli közútra. És persze nincs már felragasztandó változata, e-rendszerben működik, a rendszám regisztrációjával, pont mint Magyarországon. Online is megvásárolható. (vinetki.bg)

Útközben nem szokták ellenőrizni, de kilépéskor igen, úgyhogy ezen ne spóroljunk. Ha lefényképeztek minket matrica nélkül, a határon kifelé félreállítanak, és 70 levát gombolnak le. A heti matrica ára 13 leva (kb 6.5 euró), és ez tényleg 7 napig érvényes. A havi matrica ára 27 leva. Ha egy hétnél tovább maradunk, érdemes a havit venni. Árban szinte ugyanott vagyunk, de csak egyszer kell foglalkozni a kérdéssel.

El lehet-e kerülni a fizetős autópályákat?

Igen, csak éppenséggel nem érdemes. Magyarországon még csak-csak alternatíva az 5-ös út, de Szerbiában már nagyon sok időkiesést jelent az alternatív útvonalak használata. Nemcsak hosszabb a leküzdendő távolság, de az utak minősége is problémás, különösen a hegyi szakaszokon. A térképen egyszerűnek tűnő kerülőút a valóságban több óra időveszteséget, és számos új ősz hajszálat eredményez.

Bulgáriában minden lakott településen kívüli közútra kötelező a vinetka, azaz az autópálya sem drágább a sima országútnál, tehát eleve értelmetlen a kikerülésén gondolkodni.

Tényleg olyan rettenetesek a szerb rendőrök?

Az esetek döntő többségében a legcsekélyebb kifogás sem érheti őket, tisztességesen végzik a dolgukat. Más kérdés, hogy a Magyarországon megszokottnál több helyen lehet rendőrt látni. A rendőrök sötétkék egyenruhát, fehér tányérsapkát és széles, fényvisszaverős fehér mandzsettát viselnek. A rendőrautók fehérek vagy ezüst színűek, Policija felirattal. A tipikus rendőrautó a Peugeot 308. Újabban Skodákat is használnak.

A rendőrök általában lézeres radarpisztollyal dolgoznak az út mentén. A gyorshajtókat azonnal kiintik, és a helyszínen kell bírságot fizetni.

Új gyakorlat, hogy az autópálya felett a felüljáróról radaroznak, majd pár kilométerrel később egy parkolóba terelik ki a forgalmat, ahol az előzőleg gyorshajtáson ért autósokat kiveszik a forgalomból.

A rendőrök kérhetik a biztosítási zöldkártyát is, amit a biztosítónk ingyenesen köteles kiadni. Nemzetközi jogosítványra viszont egyik országban sincs szükség.

A büntetések összege nemrég jelentősen megemelkedett, elérheti a 300 eurót is. További kellemetlenség, hogy nem lehet a helyszínen fizetni, csak csekken — amíg nincs a csekk befizetve egy postán vagy egy bankban, addig elteszik az úti okmányunkat. Ez különösen kellemetlen lehet éjszakai vagy hétvégi autózáskor. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a rend szerb őrei hajlamosak némi rugalmasságot tanúsítani — nagyjából a büntetési összeg feléért.

Eljutott a híre Magyarországra is, hogy Szerbiában bevezették a fizetőkapuk közötti automatikus átlagsebességmérést. A szerb sajtó rendszeresen mutat fényképeket olyan autópálya számlákról, amin szerepel az átlagsebesség, de utazóink eddig nem találkoztak ilyennel. Az óvatosság azonban nem árt. Az biztos, hogy a kapuktól távozóban egy kijelzőn megjelenik az autónk rendszáma, tehát regisztrálnak.

Hát a bolgár rendőrökről mit kell tudni?

Nagyjából ugyanazt, amit a szerb kollégákról. Sok van belőlük az utak mellett, elsősorban a gyorshajtókra vadásznak, ok nélkül nemigen állítanak meg. Kivétel a ködlámpa indokolatlan használata, arra valamiért harapnak. A szembejövők itt is előre villantanak “rendőrveszély” esetén.

A büntetési tételek alacsonyabbak, mint Szerbiában, de a gyakorlatban a bolgár rendőrök amúgy is egy egységes ötven levás (25 EUR) tételt alkalmaznak a külföldiekkel szemben. Ha nagyon hunyorog a rendőr, ne kérjünk bizonylatot, mindenki jobban jár így.

A bolgár rendőrautók tipikusan fehér-kék Skodák, Kia Ceed-ek, de vannak mindenféle régebbi autók is, ezek szürkék is lehetnek. Szófiában néhány elkobzott rendőrautót is megkapott a rendőrség, ott például van Porsche, kabrió Mercedes vagy Audi TT rendőrautó is. A rendőrök messziről foszforeszkáló neonzöld mellényt viselnek.

Milyen a közbiztonság a szerb és a bolgár utakon?

A közbiztonság mindkét országban a magyarhoz hasonló színvonalú. A rendőrség a tranzit útvonalakat a szokásosnál is jobban biztosítja, az autópálya-parkolókban gyakran látni ott posztoló rendőrautókat, villogó kék fénnyel. Ők kifejezetten azért vannak ott, hogy a betérők biztonságára vigyázzanak. Ezzel együtt előfordulhatnak a külföldiekre utazó bűnözők, így bizonyos helyzeteket célszerű elkerülni – nyilván nem jó ötlet éjszaka, egy kivilágítatlan parkoló közepén készpénzt számolni.

Érdemes-e éjszaka vezetni?

Ha nem ez lesz az első éjszakai autós túránk, akkor igen. A forgalom valamivel kisebb, a hőség nem olyan zsibbasztó, a határokon gyorsabban át lehet jutni. A benzinkutak, shopok, éttermek nyitva vannak, a biztonság éjjel is jó. Arra azért ne számítsunk, hogy éjszaka kevesebb a traffipax…

Az éjszakai vezetés, pláne ismeretlen tájakon azért elég stresszes tud lenni. Mivel szinte végig autópályán megyünk, időben nem tudunk sokat spórolni, esetleg a belgrádi és szófiai áthaladás lehet még zökkenőmentesebb.

Budapestről indulva és a sebességkorlátozásokat maximálisan betartva nettó (mindenfajta megállás nélkül) 6-7 óra a bolgár határ, onnan kb nettó 5 óra Burgasz. Ha este hatkor indulunk Pestről, a határokat, tankolásokat, pisiléseket is számolva reggel 9-re, 10-re lehetünk Szozopolban vagy a Naposparton (ottani idő szerint, ami a magyarnál egy órával több).

Keresztül Szófián

Ha éjszaka, hajnalban, vagy a hétvégén érkezünk Szófiába, a körgyűrű helyett érdemes lehet keresztülhajtani a városon. Szerencsénk, hogy a plovdivi autopálya a legbelső belvárosból indul, az Orlov moszt-tól (Sasos híd), ott még Carigradszko sosze a neve, és csak a külvárosban van rajta egy vagy két lámpa, egyébként 2 x 3 vagy 4 sávos, szintbeli kereszteződés nélkül (lásd a lenti képet).

Belgrád felől érkezve egyenesen be kell hajtani a városba (Bulevard Evropa, később Bulevard Szlivnica), aztán pár kilométer múlva el kell fordulni jobbra (Bulevard Maria Lujza). A Maria Lujzán be kell jönni a Sheraton szállóig (Plóstad Nezavíszimoszt, Függetlenség tér), elfordulni balra, végig a "sárga köves" utcán (kezdetben Knyjaz A. Batenberg, később ul. Car Oszvobodítel), majd egyenesen tovább a Carigradszkóra.

Ez azért jó útvonal, mert a turista elhalad szinte az összes fontosabb szófiai látványosság előtt, Lavov moszt (oroszlános híd), Halite (vásárcsarnok), Banyja Basi mecset, CUM áruház, Szveta Szófia szobor, Nemzeti Bank (mögötte két utcányira az Ivan Vazov Nemzeti Színház), Királyi Palota, Orosz Templom (mögötte két utcányira a Nevszki székesegyház), Tiszti kaszinó, Parlament, Szófiai Egyetem, Orlov moszt (sasos híd).

Hajnalban ez gyorsabb és mindenképp érdekesebb, mint az amúgy is feldúlt Okolovrszten put (körgyűrű). Nappal sem vészes, a Sheraton és az Orlov moszt között szokott csak dugó lenni, de az átkelés kb 40-50 perc alatt abszolválható így is.

Működik-e a navigáció?

Működik. Az általunk használt főbb útvonalak fenn vannak a Google Maps térképen, és így minden olyan alkalmazáson, ami azon alapul (pl. Waze). A tervező algoritmusok Belgrádnál hajlamosak az elkerülőre terelni minket, de ha követjük a leírásban ismertetett letérést, akkor a navi pár kilométer múlva megadja magát, és szépen a “régi” úton tervez újra, a Gazella-hídon keresztül.

Más navigációs rendszerek gyakran régi, hiányos, pontatlan térképeket használnak ebben a térségben. Mielőtt rájuk bíznánk magunkat, vessük össze az útvonal ajánlatukat egy online tervező ajánlatával, pl. viamichelin.com.

Fontos tudni, hogy Bulgáriában ugyan ingyenes a roaming, de Szerbiában nagyon nem. A magyar mobilszolgáltatóknak gyakran van valamilyen megoldásuk, a Vodafone-nak például ilyen a Világ Napijegy. Tájékozódjunk előre.

A profik a szerb oldalon a MOL-kúton vesznek szerb mobilkártyát. A szerb szolgáltatóknak kifejezetten vannak ilyen utazós kártyáik. Én a Yettel Pripejd Plus nevű csomagját használom, ez 15 napig érvényes (tehát a visszaúton is megoldja a problémát), 15GB adatforgalmat tartalmaz, és 600 dínárba, azaz kevesebb mint 2000 forintba kerül. Csak be kell tenni a telefonba és a *111# tárcsázásával aktiválni.

Mit és hol lehet az úton enni-inni?

Magyarországon nyilván mindenki meg tudja oldani magának. Szerbiában üdítőt a benzinkutaknál mindenhol lehet venni. A nemzetközi üdítőital márkák simán kaphatóak mindenfelé, de én ajánlom a szerb Next és Golf gyümölcsleveket, illetve a Knjaz Milos ásványvizet, mert kifejezetten finomak. A benzinkutak Bulgáriában is opciót jelentenek, szendvicsek, egyszerűbb főtt ételek, üdítők, jégkrémek mindenhol vannak.

Útbaesik több útmenti McDonald’s is, Szerbiában egyet a Belgrád előtti fizetőkapunál, egyet olyan fél órával Belgrád után, a többieket már Bulgáriában, több helyen is. Bulgáriában KFC és Burger King is van a pálya mellett néhány helyen. Hasonló gyorséttermes feelinget, de változatosabb étlapot kínálnak a Happy Grill éttermek Plovdiv magasságában (mindkét irányban egy-egy étterem).

Egy-egy nagyobb parkolóban szintén van étterem, ezek talán izgalmasabbak a hamburger láncoknál. Fizetni viszont nem feltétlenül lehet kártyával, és a Michelin csillagokat sem érdemes számolni. Egy gyors kajára persze tökéletesek.

Hol lehet az úton megszállni?

Van ugyan jónéhány fogadó az autópálya mellett, ezekben azonban tapasztalatom szerint nem lehet előre szállást foglalni. Kifejezetten az alkalmi, az útról beeső vendégekből élnek, ezért nemhogy weblapjuk nincs, de olyan telefonjuk sem, amit világnyelveket beszélő recepciósok kezelnének. A vendégmunkások inváziója alatt ráadásul tömve vannak, gyakran még a parkolóban is az autókban alszanak az emberek.

Érdemes talán Belgrádban megszállni, akár egy teljes napot is a Budapestre sok szempontból hasonlító szerb fővárosban tölteni, de aki siet, az bírja ki Szófiáig vagy Plovdivig.

Bulgáriában Szófiában, és onnan másfél-két órányira, Plovdivban sok kellemes szálloda van, ezek meglepően magas színvonalúak, legalábbis a Booking.com értékelései alapján.

Mostanában a szófiai körgyűrű mentén több panzió is épült, és többnyire rendben vannak. Közülük egyet sem érdemes kiemelni, mert meglehetősen egyformák: egyszerűek, de tiszták, viszonylag újak, célszerűen, de ízlésesen berendezett a szobájuk, klassz a reggeli, megbecsülik a vendégeket. A tipikus szobaár 30 – 50 euró. A szófiai nagy körforgalom környékén van egyszerre több ilyen motel is.

A körgyűrű melletti panziókkal az az egy baj van, hogy a belvárostól messzire esnek. Pedig Szófia, pláne Plovdiv megér egy estet. Ha a pálya mellett is szállunk meg, tegyünk egy kis kirándulást a belvárosba. A taxiút oda-vissza megvan maximum 15-18 euróból.