Az Óváros a Világörökség része, az Újvárosban családias panziókat találunk. És egy csomó kedves brit nyugdíjas nénit.
Mielőtt elkalandoznánk a Napospart és Burgasz között félúton fekvő múzeumvároska óvárosába és modern, nyaraló-szerű újvárosába, tanuljuk meg a nevet bolgárosan kiejteni, mivel a magyar Neszebár kiejtést hallva még csak útbaigazítást sem tudunk kérni, ha esetleg eltévednénk. Neszebar helyes bolgár kiejtéssel ugyanis Neszébr – igen, a hangsúly a második szótagon, a „-bar” tag pedig olyan rövid, hogy szinte nem is érezzük benne a magánhangzót.
Miután ezt tisztáztuk, nézzük röviden az újvárost. Aki meg akar szállni, az elsősorban itt nézelődjön, hiszen már Szozopol esetében megtanultuk: az óvárosban régi, kevéssé komfortos házak vannak, és az ablakok a vizuálisan unalmas újvárosra néznek, az újvárosban viszont korszerű, jól felszerelt szállások találhatóak, és a panoráma (ha van) a csodás óvárosra néz.
Eltérően a mindig tömegnyomor óvárostól, Neszebar újvárosi nyaraló telepe a viszonylag nyugisabb helyek közé tartozik a bolgár tengerparton, ezért olyankoknak ajánlott, akik nem a minden esti bulizást keresik.
A városnak gyönyörű szabadstrandja van (Ravda felé), a szállodák pedig nem a naposparti vagy aranyhomoki riviérára emlékeztetnek, inkább egy szép, de nem különösebben felkapott Balaton parti településre.
Mivel Neszebar nemcsak turistaközpont, de egyben teljesen funkcionális város is, kellemesen otthonos a hangulata. Érdekesség, hogy a városban egy komoly, százas nagyságrendben mérhető brit populáció él: a 2000-es évek közepén jött divatba, hogy friss nyugdíjas britek Bulgáriában, elsősorban a tengerparton telepedtek le. Ha tehát egy kávézóban ősz hajú asszonyokat hallunk a szomszéd asztalnál gyönyörű brit akcentussal charming-olni és how lovely-zni, nem biztos, hogy turistákról van szó, lehetnek bejelentett neszebari polgárok is.
Neszebar óvárosa – ellentétben az egyébként sok tekintetben párhuzamba állítható Szozopollal – fizikailag is elkülönül az újvárostól. Az óváros gyakorlatilag kompletten egy (fél)szigeten fekszik, ami uszkve 900 m hosszú és 400 méter széles. Ide ontja minden nyári napon a közvetlen szomszédságban lévő Napospart a maga sok ezer turistáját, akik buszon, kisvonaton, hajón vagy saját kocsival érkeznek.
Mint minden hasonló kaliberű turistalátványosságnál, két dolgot vehetünk biztosra: 1) a töménytelen gagyiárust, 2) a valós szépséget, ami a gagyiárusok ellenére is olyan átütő, hogy mágnesként vonzza a turistákat.
A gagyiárusok jellemző tulajdonsága, hogy gagyit árulnak (tavaly például túlreprezentáltak voltak a matrjoska babák, amiknek egyáltalán semmi közük a bolgár kultúrához), és hogy mindent ellepnek. A szigetecske főterén például effektíve lehetetlen a gyönyörű épületeket lefényképezni anélkül, hogy egy szakajtónyi matrjoska bele ne lógna a képbe.
Ami miatt Neszebart mégis a „Fekete-tenger Dubrovnikjának” nevezik, és ami miatt az UNESCO világörökség része, az a rendkívüli hangulata. A pici szigeten 40 templom maradt fenn az utókornak, a legrégebbi a 7-ik századból való. (A képen a belvárosi Keresztelő Szent János templom látható, a háttérben az elkerülhetetlen butik feeling.)
A szűk, macskaköves utcácskák szépen megőrzött régi házak között kanyarognak. Tipikusak a bolgár „vazrazsdane” (újjászületés) stílusában épült lakóházak, amelyek a 19-ik század első felében épültek. Alsó részük kőből épült, hogy télen megtartsa a meleget, míg az emelet – ami gyakran kinyúlik az alsó szint fölé – fából.
Mivel a sziget alaposan kiemelkedik a tengerből, a széléről lenézve mindenhol gyönyörű panoráma tárul elénk. Bár van egy utcácska, ami egy darabig a sziklafal tetején halad, a legjobb kilátás egy-egy étterem teraszáról nyílik.
Miután a rengeteg embert etetni kell, rengeteg, különféle étterem található az óvárosban, csak – mint az ilyen kiemelt helyeken szokás – nagyobbik részük effektíve a turisták lenyúlásából él, vacak kaját adnak, de azt legalább drágán.
Van viszont néhány tradicionálisan kiváló étterem is, ezek sem drágábbak a többinél, de mind az ételek, mind a kiszolgálás magas színvonalúak. A leghíresebb hely talán az Akvamarin a postaépület szomszédságában, ahonnan egészen kivételes a kilátás a tengerre, de a sziget déli részén, a Krajbrezsna utcán is több jó étterem található (Perla, Zornica, Szevina).
Kinek ajánlott: szállásként árérzékeny, de igényes családosoknak, egy napos kirándulásként mindenkinek, aki szereti a szépet, és akit nem ijesztenek el a gagyiárusok.
Árszínvonal: az óvárosban tipikusan nem olcsó (naposparti árak), a kevésbé frekventált részeken és az újvárosban inkább közepes.
----
Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)