A Szerbia és Bulgária közötti Dimitrovgrád - Kalotina átkelő maradt a Bulgáriába vezető útvonal üvegnyaka. Hegyvidéken lépjük át a határt, nincs minden sarkon határállomás, hiszen eleve út sincs. A Kalotinától északabbra fekvő Vrška Čuka átkelőt tavaly teszteltük, idén pedig a délebbre fekvő Sztrezimirovcit vettük célba. Röviden: mind kilométerben, mind időben többlet, de ha a nagy átkelő be van dugulva, érdemes lehet kerülni. A táj mindenesetre meseszép.

Az autópályán Nis után elengedjük az amúgy logikusnak tűnő Szófia táblát, és megyünk tovább a macedón határ irányában, Szkopje és Thesszaloniki a kiírás. Letérni a Surdulica/Vladicin Han kihajtónál fogunk. Itt fizetjük ki a még Belgrád után begyűjtött autópálya jegyet. Összességében pár száz forintot spórolunk a nagy átkelőhöz képest. Igaz, ennyivel kevesebbet is megyünk pályán.

A navigációs alkalmazások megpróbálhatnak pár kilométerrel előbb levinni minket az autópályáról, a Leskovac/Vlasotince kijáratnál, de álljunk ellen. Én kétszer mentem arra: először és utoljára. Biztos rövidebb az út pár kilométerrel, de az útminőség lényegesen gyengébb, egyes szakaszokon konkrétan földút. Szóval nekünk Surdulica kell. Igazi élő balkán kisváros, közvetlenül az autópálya mellett. Aki emlékszik a Macskajaj című Emir Kusturica filmre, az tudja, hogy az is valahol itt játszódik, a szerb-bolgár határ közelében.

Surdulica után a határig komoly település már nem lesz, kis falvakon megyünk csak keresztül, hatalmas zöld hegyek tornyosulnak az út fölé. Az út 1100 - 1500 méter tengerszint feletti magasságban kanyarog, bőven Kékestető felett járunk.

A legszebb rész, amikor a Vlaszina tavat kerüli meg az út. Ez egy 16 négyzetkilométeres mesterséges tó, benne kis szigetekkel. A szigetek egy része ráadásul úgynevezett "úszó sziget", ami a saját növény- és állatvilágával együtt lebeg a tó vizén, állandóan változtatva a helyét. Lélegzetelállító.

Az út jó minőségű, a terelővonal végig fel van festve, néhol még útjelző oszlopok is vannak. Szükség is van rájuk,  mert egyfolytában kanyarodunk. Vannak szakaszok, amikor akár kettesbe is vissza kell kapcsolni. Az átlagsebességünk emiatt elég alacsony, és az állandó gyorsítás-fékezés a fogyasztásnak sem kedves.

A határátkelő kicsi, egy-egy sáv mindössze. Többször jártam arra, egy-két autónál több sosem volt a határon, a legtöbb esetben én voltam az egyetlen autós. A bolgár oldalon van matricaárus bódé is. Szükség is van rá, mert egy-két kilométerre már ott is a matricafigyelő kamera az út felett.

A bolgár oldalon is jó minőségű az út, a hajtűkanyarok is elfogynak. Két aranyos kisvároson, Tranon és Brezniken haladunk keresztül. Az útirány Pernik, a bolgár Ózd: korábbi jelentős iparváros, ma egy kicsit lepukkant állapotban. Az út nem megy be a városba, a város szélén éri el az autópályát. Az utolsó 30-40 kilométer tehát már autópálya, ami a szófiai körgyűrűre csatlakozik. Nyilván a Burgas vagy Varna irányokat kell követni. 

Fontos tudni, hogy a szerb autópálya és Pernik közötti kb 120 kilométeres szakaszon már nem lesz márkás benzinkút, Pernikben is kell egy kb 3 kilométeres kerülőt tennünk, hogy OMV-nél tankolhassunk. A keskeny, kanyargós, gyéren lakott területen mozgásképtelenné válni üzemanyaghiány miatt elég kalandos kezdet egy nyaraláshoz.

Érdemes-e Sztrezimirovci felé kerülni? Kilométerben kb 80 kilométerrel vezetünk többet, ráadásul autópálya helyett nagyrészt kanyargós, lassan leküzdhető úton. Az időveszteség nálam bő másfél óra volt Kalotinához képest. Az üres Kalotinához képest. Egyszerű a matek: ha úgy ítéljük meg, Kalotinánál másfél órásnál több a várakozás, megéri erre kerülni. Az időt nem sorbanállással töltjük, hanem kifejezetten szép természeti tájakon, folyamatos haladással.

A másik kérdés: Sztrezimirovci vagy Vrška Čuka? Mind a két útvonalat bejárva azt mondhatom, egyértelműen Sztrezimirovci a nyerő. Egyformán kanyargós, szerpentines mindkét útvonal, de Sztrezimirovci felé lényegesen jobb az útburkolat minősége. Vrška Čuka után egy órán keresztül csak a tankcsapda-jellegű kátyúkat kerülgetjük lépésben haladva, ami jelentős időveszteséget okoz. A különbség időben akár másfél óra is lehet Sztrezimirovci javára. Tavaly ugyanakkor azt láttam, hogy komoly útépítések folynak Vrška Čukánál. Pár év múlva meg kell majd ismételni a tesztet, lehet, hogy más lesz az eredmény.

Ha tetszett az írás, és nem akarsz lemaradni hasonlókról, lájkold és kövesd a Facebook oldalunkat.