Mit ünnepelnek vajon a bolgárok február 14-én? Na  jó, persze, a Valentin-napot, de ez náluk is ugyanolyan frissen importált ünnep, mint minálunk. A bolgárok február 14-én kérem szépen a bort ünneplik, méghozzá a levágott orrú szent, Trifon napján. A bor mellett a szőlészek, kertészek és -- nem meglepő -- a kocsmárosok ünnepnapja is ez.

A monda szerint ennek a Trifon nevű egyházfinak is volt egy szőlője, és amikor egy nap kiment oda, megjelent neki Szűz Mária. Ha már így alakult, Trifon fel is tette a legégetőbb kérdést, miszerint ki is az igazi apukája az ő kicsi fiának. Mária nem értette a tréfát, így arra ítélte Trifont, hogy a saját metszőkésével vágja le a saját orrát, így lett ő Trifon Zarezan, azaz a "megvágott" Trifon.

Ilyen belépő után eléggé kell küzdeni ahhoz, hogy valaki szent lehessen, ehhez speciel Trifonnak is mártírhalált kellett halnia: Dekiosz császár (249-251) keresztényüldözése idején Trifont elfogták és Nikeába hurcolták. Válogatott kínzásokkal akarták rábírni, hogy tagadja meg keresztény hitét, ő azonban állhatatos maradt, így jól le is fejezték. A sztori a szőlőkertben azonban annyira hozzá kötődik, hogy az ikonokon is metszőkéssel a kezében ábrázolják. (Viszont sértetlen orral. Nahát.)

A Trifon-nap szerencsére nem a lefejezés-motívumot ragadta meg, hanem a bor és a vigadozás napjává vált. Érdekes módon, miközben a szocializmusban a pártvezetők nem nézték jó szemmel a templomba járást karácsonykor vagy húsvétkor, a Szent Trifon napi ünnepélyes lerészegedést sosem kifogásolták.

Érdemes elolvasni a hagyományos falusi népszokást is, gyönyörű esettanulmány a módszeres berúgáshoz:

Korán reggel a gazdasszony kenyeret süt és tyúkot főz. Tarisznyába teszi a kenyeret, a tyúkot és egy borral teli kulacsot. A gazda a vállára veszi a tarisznyát és falubeli férfiakkal elindul a szőlőbe. Ott mindenki elvégzi a szőlőmetszés szertartását: kelet felé fordul, keresztet vet és lemetsz néhány ágat, a vágás helyét meglocsolja borral, és azt mondja: „Ahány csepp, annyi tő szőlő.”

Ezután a férfiak megválasztják a „szőlő cárját”. A „cár” fejére és vállára szőlőágból készült korona kerül. A szőlő cárja bárki lehet, ha elég vagyonos. A szőlőtől a faluig a férfiak zenekíséret mellett kocsin húzzák vagy a vállukon viszik a cárt. A faluban minden ház előtt megállnak, a gazdasszony bort hoz ki, amiből először a cár, majd a többi férfi iszik, végül a maradékkal megöntözik a cárt, hogy jó legyen a termés. Amikor a cár házához érnek, az átöltözik új ruhába, és koronával a fején és vállán egy hosszú asztalnál eti-itatja az embereket az egész faluból. Ezért választanak tehetős embert cárnak ezen az ünnepen. (Az összefoglaló a www.bolgarok.hu írása alapján készült.)

Az igazsághoz tartozik, hogy Trifon nap valójában február 1 lenne, de a különböző naptárak kreatív értelmezésével a legutóbbi időkben sikerült eltolni 14-ig, és így egybemosni a Valentin-nappal. Ennek kétségkívül előnye, hogy ha valakinek fájna a sok szirupos üdvözlőlap, piros lufi és a szívecske-maffia többi nyálas profithelye, nyugodtan nyithat inkább egy üveg bort (vagy kettőt) ezen a napon.

Sőt, az igazán ravaszak megünnepelhetik a levágott orrú szentet a régi naptár szerint február elsején, és az új naptár szerint 14-én is :-)

*****

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)