Bulgária gyönyörű ország, teli természeti és történelmi kincsekkel, érdekes és eredeti kultúrával. De mivel az ember telhetetlen, olyan dolgokat is odaképzel, amik nincsenek ott. Nem érdemes minden 

Nézzük, mik azok a turisztikai termékek, amik garantálják a csalódást.

• Tenger gyümölcsei

A Fekete tenger bulgáriai szakasza túl meleg a halaknak, a víz sótartalma is lényegesen alacsonyabb, mint más tengereké. Persze itt is élnek halak a vízben, de korántsem akkora változatosságban, mint a Földközi- vagy az Égei tengerben, pláne az óceánokban.

Lazac, polip, tintahal, garnéla? Ezek legalább annyit utaztak, mint Te, hogy itt legyél a tengerparti halétteremben.

Amiket a helyi halászok fognak, azok a közepesen unalmas makréla-félék, helyi nevükön a lavrak, a szkumrija, a kalkan, a cipúra, és az apróhalak, a szafrid és a caca. Mind nagyon finom, de nem annyira látványos -  többnyire egészben grillezve kaphatóak.

Alternatíva: keressünk olyan haléttermet, ahol kiemelik, hogy csak frissen fogott, fekete-tengeri halakat árulnak. Tenger gyümölcsei témakörben van azért egy helyi játékos, a kagyló, bolgárul „midi”. Többféle formában használják a helyi konyhában.

• Romantikus naplemente

A romantikus filmek kulcs jelenete, amikor a szerelmesek kéz a kézben nézik a tenger végtelen vizei fölött a mélybe omló napkoronát….

Na itt ilyen nem lesz.

Helló térkép: a bolgár tengerpart történelmi okokból keletre néz, a nap meg ugye hol is nyugszik?

Ezzel együtt vannak naplementés programok, hajóutak, de azt tudni kell, hogy bár a nap mindenképp lemegy, mégsem lesz meg a várt drámai hatás, ha a hátunk mögött teszi.

Alternatíva: ha a nap rossz helyen megy le, akkor viszont a jó helyen jön fel. Hm, romantikus napfelkelte. Kár, hogy ahhoz meg korán kell kelni.

• Ravadinovói giccskastély

Mivel viszonylag szűkösek a lehetőségek, a helyi turisztikai cégek felfedezték maguknak Ravadinovót. Hogyne tették volna, amikor itt egy valódi „Disney kastély” található!

A brosúra képein távolról tényleg meseszerű a ravadinovói kastély, még a neve is milyen romantikus, „A szél szerelmese,” de valójában egy rendesen összerakott üzleti tervet látunk csak. Egy rendes kastély mögött valamilyen történelmi háttér van, időutazás, a dicső múlt megismerése, megőrzött kulturális emlék.

Hát itt nincs.

1996-ban a mai kastély helyén még sima falusi utca volt. Egy Georgi Tumpalov nevű bolgár vállalkozó akkor találta ki, hogy kastélyt épít magának. Nincs ezzel egyedül a világon, a székesfehérvári Bory vár is hasonló furcsa ötletből épült, szintén évszázadokkal az után, hogy hasonló építmények normál üzemmódban születtek.

A ravadinovói kastélyban minden olcsó utánzat. A kastély alapja szimpla vasbeton szerkezet, a „szobrok” egyszerű, tömeggyártott gipsz vagy műkő készítmények, amik öntőformákban készülnek sorozatban (ha jártál már ilyen kertitörpe áruházakban, egy pár darab ismerős is lehet), a gyönyörű trópusi virágok jelentős része műanyag. Lölő romantikus búvóhelyet épít Andinak.

A belépő kemény 40 leva/fő (kb 8.000 ft), de ez csak a kastélykertbe érvényes, a kastélyba külön belépő kell, és még a mellékhelyiség sem ingyenes. 

Még egy bekezdést megérdemel, hogy a kastély körüli állatokat is siralmas körülmények között tartják.

Most komolyan, mit várunk egy olyan turisztikai látványosságtól, ami azzal hirdeti magát, hogy kiváló selfie helyszín?

Alternatíva: a Fekete-tenger partján pedig tényleg van egy mesebeli kastély, ami ráadásul tényleg történelmi jelentőségű, még ha ez sem évszázados eredetű: a Várnától északra fekvő Balcsikban a román Mária királyné élt a 20-ik század első felében az általa építtetett „Csendes Fészek” nevű kastélyban. A kastély mellett van a világ egyik jegyzett botanikus kertje, mindkettő csodás tengeri panorámával.

• Tevefarm

Zsoró, az egységsugarú aheloji bolgár vállalkozó egyszer kifogott egy last minute akciót Egyiptomba, ahol a feleségét a helyi turisztikai ipar alkalmazottai betekerték fátylakba, felrakták egy tevére, és szegény asszonyról akarata ellenére fényképeket készítettek, amiket váltságdíj fejében átengedtek Zsorónak.

Zsoró visszatért a fekete-tengeri Ahelojba, szerzett valami állatkertből kiszuperált tevéket, és megcsinálta az aheloji Egyiptomot.

Ezen a ponton szögezzük le: Bulgáriában soha nem élt egyetlen teve sem az állatkerteken kívül. Nincs helye a kultúrában, a történelemben.

Ráadásul a tevék nem is valami cuki teremtmények, mint a pandák vagy a pingvinek, nem viccesek, mint a selyemmajmok, nem szépek, mint a színes papagájok, nem okosak, mint egy német juhász – egyszerű haszonállatok. Ehhez képest a 22 levás (kb 4.600 forint) belépő egy kicsit erős.

Ha fel is ülnél egy ilyen haszonállatra, az további 20 lv (kb 4.200 ft) per fő. És igen, akaratod ellenére is lefényképeznek, és addig tukmálják a fényképet, amíg meg nem törsz és fizetsz. Pont mint az egyiptomi bazárban.

Annyiban mondjuk áll az egyiptomi példa, hogy árnyék itt sincs. Pozitívum, hogy ellentétben Egyiptommal, itt legalább nem kötelező burkát viselni a nőknek.

Független beszámolók szerint legalább a tevéket szakszerűen tartják.

Alternatíva: ha már homokdűnék meg sivatag: a jeep safarik és quad kirándulások legalább őszinték és okoznak némi adrenalinlöketet is. A szervezők az elsivatagosodott dűnékre, elnéptelenedett területekre visznek ki, ott nincs már mit pusztítani a természeten.

• Kán sátor és a többi bolgár est

Attila akkor most hun volt vagy magyar, vagy a hunok eleve magyarok, vagy hogy is volt ez? A „bolgár” kánok is ilyen történelmileg ingoványos területet jelentenek, bár minden rendes bolgár városban neveznek el utcát Krum kánról, Kubrat kánról vagy Aszparuh kánról. Árpád, Előd, Megyer, Nyék, Kürtgyarmat.

Oké, azt aláírom, hogy sátrakban éltek.

Az ilyen bolgár estek azonban mesterségek. Most nyilván nem a kötelező sopszka salátát és a steak burgonyát hozom fel: a paradicsom és a krumpli még nem voltak felfedezve a kánok idején (a magyar honfoglalás korában és előtte), de azok a néptáncok, népszokások sem, amiket a bolgár esteken oridzsinál bolgár népkultúraként próbálnak eladni, különös tekintettel a parázson járt táncra. (Egy felettébb érdekes cikk a tűzön járkálásról.)

A bolgár est olyasmi élmény, mint a szegény német nyugdíjas turistáknak tartott Pußta Show, karikás ostor csattogtatással, tschikóssal, gulyással és persze Piroschkával, aki a feje tetején egy boros butykossal táncolja a Tschardást. Valami egyszerű, de azért közepesen látványos, a népi hagyományokhoz távolról, lazán kötődő show műsorra kell készülni.

Belépő ugyan nincs, de az ételek és főleg az italok vannak annyira túlárazottak, hogy bőven kijön a művészek honoráriuma és a főnök S8 Audijára az új alufelni szett.

Hack: a panoráma az tényleg lélegzetelállító a Kán sátortól, de úgy is fel lehet menni a hegyre, hogy be sem tesszük a lábunk az étterembe.

Alternatíva: Neszébar óvárosának szirti éttermei tudják ugyanezt a panorámát, a hagyományosabbak (pl. Akvamarin) már évtizedes konyhát visznek, de nem kell elszenvedni a népiesch showműsort, és Napospartról simán városi busszal ki lehet menni, nem kell autózni, taxizni vagy turistabuszt fizetni.

• Delfinárium

 Szögezzük le tényként: a delfinek a tengerben szeretnek úszkálni, és nem nagyon élvezik, amikor napi X órában mutatványokat kell végrehajtaniuk. Különösen nem egy olyan szocialista betonipari komplexumban, mint a várnai Delfinárium.

Az uszkve 40 perces állatkínzást fejenként 45 leváért (kb. 9,500 ft) lehet megtekinteni.

Ha úszkálni is szeretnél delfinnel, az főszezonban (július 1 és augusztus 31 között) 350 lv, azaz kb 73.000 ft. Fotózni nem szabad, csak a helyi profi fotósoknak, egy fénykép ára kb. 3,100 ft.

A delfinek persze aranyosak és ügyesek, de ha lenne szabad választásuk, hogy egy beton medencében ugráltatják őket, vagy kiúszhatnának a nyílt tengerbe, nem nagyon lenne több delfin show.

Alternatíva: a várnai állatkert lehelete is tartalmaz egy kis poszt-szocialista életérzést, de az állatokat emberibb (állatibb?) körülmények között tartják. A belépő jutányos 6 leva a felnőtteknek (kb. 1,300 ft), a magyarországi állatkertekhez képest semmiség. Delfinek nincsenek, medve, tigris, leopárd, oroszlán, majmok, kenguru, mosómedvék, pelikánok (stb) vannak.

• Szent Anasztázia sziget

Görögországnak és Horvátországnak persze bőven jutott sziget, de Bulgáriának nem: minden egyes kis zátonyt meg kell becsülni. Hát még ha közel van valamelyik üdülőtelephez!

Szt Anasztázia sziget tartalma: 1 db világítótorony (elzárt), 1 db régi kolostor + múzeum (belépődíjas), 1 db büfé (drága), 1 db strand (mini), 1 db kikötő. Ezeken felül egy kiégett, sziklás mező, mindenfajta árnyék nélkül.

A méret kb 8 focipálya, túracipőre nem lesz szükség. Igazából az egész arra van tervezve, hogy a sziget túl messze van a parttól ahhoz, hogy vissza lehessen úszni, szóval a két óránként közlekedő hajók közötti vánszorgó időben még azok is megváltják a belépőt a kolostorba, akik az osztálykiránduláson mindig elbliccelték a tihanyi apátságot, és azok is tolnak egy rakiját a büfében, akik egyébként antialkoholisták.

Alternatíva: szigetet nem tudok mondani, talán mert nincs is, de ha hajókáznánk, Neszábar és Szozópol is kínál rendes hajóutakat program nélkül.

• Nagyvárosok: Burgász, Várna

 Várna 370 ezres város, Burgász 225 ezres – Budapest után a második-harmadik legnagyobb városok lennének Magyarországon. Ráadásul mindkettőt időszámításunk előtt alapították, biztosan tele vannak gyönyörű ősi emlékekkel.

Valójában közlekedési dugókkal vannak tele, fizetős parkolókkal és a munkás hétköznapjaikat élő helyiekkel.

Ezek ugyanis alapvetően iparvárosok. Burgászban az ország legnagyobb olajfinomítója, Várnában a legnagyobb hajógyára található, miközben mindkét város fontos fekete-tengeri teherkikötő is. Az alapvető település struktúra a szocialista lakótelep, és bár ezek sokat zöldültek és szépültek az elmúlt évtizedekben, turistacsalogatónak éppen most sem nevezhetőek.

Volt szerencsém mindkét városban hosszabb ideig is élni, és meg kell mondanom, igencsak kellemes városok ezek, főleg nyáron, kiülős helyekkel, teraszokkal, egy-egy valóban érdekes múzeummal, néhány szép templommal. Kellemes parkokkal, tengerparti sétányokkal. Bevásárló utcákkal, plázákkal. Viszont turisztikailag halott területek, leszámítva a várnai delfináriumot, de arról már volt néhány keresetlen szavam.

Kiülős helyek, sétányok a tengerparti üdülőhelyeken is vannak, a nemzetközi sztenderd plázáknál – szerintem – ezerszer izgalmasabbak a butiksorok, és valószínűleg lényegesen olcsóbbak is.

Alternatíva: kell hozzá autó, vagy legalább buszjegy, de Plovdiv és Veliko Trnovo nincsenek messze Burgásztól illetve Várnától (kb 200 – 250 km, túlnyomó részt autópályán). Mindkét város adja azt a nagyvárosias közeget, amit Burgász vagy Várna (Plovdiv éppenséggel nagyobb is náluk), viszont ezekben a városokban autentikus történelmi, kulturális emlékeket találunk, amik noch dazu a UNESCO védelme alatt állnak. Megóvott, romantikus, vazrazsdane korabeli (bolgár reneszánsz) belváros, épségben megmaradt római kori amfiteátrum (P), középkori királyi erődítmény (VT), felújított mecsetek, ortodox székesegyházak, hangulatos teraszok, kézműves kultúra, kis képgalériák, utcazenészek. 

• Még egy szó a delfinekről

 A természetfilmekbe úgy kerülnek a hajók mellett párosával ugráló, mosolygós delfinek, hogy sok száz órás videóanyagokat vágnak meg, amíg kijön a pár másodperc delfines tartalom.

Azok a hajós kirándulások, amik delfin szpottolást ígérnek, erősen bizonytalan kimenetelűek. A helyi hajósok tudják esetleg, merre szoktak lenni, de a delfinek nem nagyon alkalmazkodnak a hajók menetrendjéhez. Vagy ott vannak, vagy nincsenek.

Ha ott vannak, akkor sem fognak közel jönni a hajóhoz: annyira azért nem bírják a kétlábúakat, hogy a hangos és büdös hajóikhoz közel produkálják magukat. Van talán némi rossz tapasztalatuk is. A legjobb eset az lehet, hogy valahol a távolban láttok pár delfint a hullámok között. Mire a mobiltelefon-kamera beélesedik, már huss, el is tűntek.

A negyedik nyáron át folyó orosz háború Ukrajna ellen különösen rosszat tett a delfin-ember kapcsolatoknak. Nemcsak a delfinek számát tizedelte meg, de a delfinek állítólagos emberbarátsága is bizalmi válságba került.

Alternatíva: a Ropotamo folyó deltájába (a „bolgár Amazonasba”) is szerveznek buszos + hajós kirándulásokat. Delfineket itt ugyan biztosan nem fogunk látni, de teknőcöket és nálunk egzotikusnak számító madarakat, hüllőket annál inkább. A hajókirándulás a deltában csak plusz élmény, az állatfigyeléshez a legjobb valamelyik túraösvényt választani és vezetőt kérni.

• Isztambuli egynapos túra

 Isztambul maga varázslatos hely, mindenkinek látnia kell egyszer – és éppen ez a probléma. A bolgár tengerpartról induló buszos kirándulások nagy részét a buszozás és a határon ácsorgás teszi ki, nem pedig Isztambul. A busz kb öt órát megy, és 30-90 percet tölt a határon – egy irányban.

Magára a városra néhány óra jut, ráadásul kialvatlanul. Még ha valaki tudna is a buszban aludni, a határon felriasztják. Egy olyan városra alig jut idő, ami egykor az Ottomán Birodalom fővárosa volt, lakosai száma másfélszer annyi, mint Magyarországé cakk-pakk, és ami eleve két földrészen fekszik.

Megmutatják az Aya Sofiyát meg a Kék Templomot (kívülről), busszal átvisznek Ázsiába a hídon, de az első körforgalomban már fordulnak is vissza, bezavarnak a bazárba.

Értelme nem sok.

Tessék rendesen visszajönni Isztambulba, és 4-5 napot vagy akár egy bő hetet ott tölteni.

Alternatíva: ahogy feljebb már javasoltuk, Plovdiv vagy Veliko Trnovo.

Ha tetszett az írás, és nem akarsz lemaradni hasonlókról, vagy éppen vitatnád a fenti megállapítások valamelyikét, lépj be a Facebook csoportunkba.