Bulgária gyönyörű ország, teli természeti és történelmi kincsekkel, érdekes és eredeti kultúrával. De mivel az ember telhetetlen, olyan dolgokat is odaképzel, amik nincsenek ott. Nem érdemes minden 

Okay, you have landed at the Burgas Airport? Now how to get to your hotel?

A Szerbia és Bulgária közötti Dimitrovgrád - Kalotina átkelő maradt a Bulgáriába vezető útvonal üvegnyaka. Hegyvidéken lépjük át a határt, nincs minden sarkon határállomás, hiszen eleve út sincs. A Kalotinától északabbra fekvő Vrška Čuka átkelőt tavaly teszteltük, idén pedig a délebbre fekvő Sztrezimirovcit vettük célba. Röviden: mind kilométerben, mind időben többlet, de ha a nagy átkelő be van dugulva, érdemes lehet kerülni. A táj mindenesetre meseszép.

Aki repülővel érkezik Burgászba, és még nem tudja, hogyan jusson el a repülőtérről a szállásra Napospartra, Neszébarba, Szveti Vlászba vagy máshová a környéken, esetleg onnan vissza a repülőtérre, annak van egy tippünk. (Frissítve 2025. 06. 06.)

A bulgáriás fórumokban augusztus elején kezd előkerülni a kérdés: érdemes-e az utószezonban indulni a tengerre.

Azt már tudjuk, hogy az utazást mindkét irányban célszerű a hét közepén tervezni, különben együtt mozgunk a hazafelé tartó vendégmunkásokkal. De mi van akkor, ha muszáj hétvégén utaznunk? (A képen a Vrška Čuka határállomás bolgár fele EU-zászlóval, szoborral, illatos, de a hőségtől kissé kókadt rózsabokrokkal.)

Az alábbiakban 12 tippet osztunk meg, hogy a nyaralásod a bolgár tengerparton még szuperebb legyen. A témákat a bulgáriás Facebook-csoportok leggyakrabban ismételt kérdéseiből állítottuk össze.

Minden egyes nyáron van néhány horror hétvége: aki például idén július 10-én pénteken indult a bolgár tengerpartra, vagy utána szombaton, vasárnap, az bizony beleeshetett 6-8 órás várakozásba is a szerb-bolgár határon. A bulgáriai nyaralással foglalkozó fórumokban, csoportokban egyből meg is jelentek a romániai alternatív útvonalra vonatkozó kérdések. Érdemes lehet arrafelé menni? (Aktualizálva: 2024. augusztus.)

Huszonhat éve, 1999-ben írtam meg először a részletes útvonaltervet Budapestről a bolgár tengerpartig, aztán évente frissítettem. A kilencvenes évek végén még kalandos volt az utazás, Magyarországon is csak Kecskemétig volt autópálya, Szerbiában pedig csak Belgrád és Niš között. Bulgáriában meg egyáltalán sehol sem. Ja, és néha bombáztak.

Ma meglehetősen egyszerű az út, Pesten felhajtunk a pályára, Burgasznál pedig lehajtunk. Az ördög persze a részletekben lakozik. Hol érdemes tankolni? Hogy működnek a fizetős autópályák? Kell-e szerb dinárt váltani? Hogy lehet a vendégmunkásokat elkerülni? Mit csináljunk (és mit ne csináljunk), ha megállít a rendőr?

Bár lehetett olvasni a tengerparti nyaralóhelyek gyengélkedéséről, július közepén a szófiai buszpályaudvaron ez puszta siránkozásnak tűnt. A naposparti buszra utolsónak szálltam fel. A busz teljesen tele volt, csak a hátsó sor középső ülése maradt szabadon. Remek utazásnak nézett ki, hét óra a buszon, maszkban, miközben mindkét oldalon ülnek mellettem, és még csak az ablakon sem látok ki…. A busz azonban több megállóhelyen is megállt a Napospartig. Pazardzsikban már ablak melletti ülésem volt: leszállt az utasok negyede. Plovdivban a maradék utasok fele. Sztara Zagorában szinte majdnem mindenki: összesen talán öten maradtunk a buszban, mire a tengerparthoz értünk.