Átjutottunk a szerb határon, ereszkedtünk Szófia felé. Éjfél már jóval elmúlt, a forgalom ilyenkor minimális. Szép tiszta éjszaka, száraz út, friss felfestés. Mögöttünk 700 kilométer, előttünk még majdnem 500, ilyenkor ugye az ember - aki amúgy meglehetősen jól ismeri az utat - hajlamos nem lelassítani pontosan arra a 60 km/órára, amit a korlátozó táblák előírnak.

Egyszer csak tompa, piros fény villan felülről, éjszaka is alig érzékelhető. Hoppá, mi is volt ez? Az út felett keresztben frissen emelt alumínium szerkezet, onnan valami kameraszerű pásztázza az utat - basszus, Magyarországon ez alsó hangon 30 ezer forint.....

Mint a „magyar” töltött paprikát vagy a még magyarabb töltött káposztát, ezt az ételt is az ottománok hozták magukkal, amikor utoljára épp a régióban töltöttek egy pár évszázadot. A kebabot ugyanis tábori körülmények között is el lehetett készíteni. Amíg a vezírek az állatok nemes részét falatozták, a közkatonáknak az aprólék jutott, amit ledaráltak, és a tábortűz felett megsütötték.

Szveti Vlász tulajdonképpen Napospart elegáns negyede. Nem annyira zajos, viszont nincsenek olyan széles strandjai. A partról gyönyörködhetünk a festői Neszebár óvárosában, viszont emelkedőn kell felkaptatni a strandról hazafelé.

Megpróbáltuk úgy csinálni, ahogy a profik: egyforma hőmérsékletűre hűtött sörök, vakteszt, jegyzetek… Mindezt azért, hogy megtaláljuk, a magyar ízléshez melyik bolgár sör áll a legközelebb.

Immár másfél évtizede született meg az az útvonal leírás, ami a budapesti indulástól a burgaszi érkezésig részletesen leírja az útvonalat. Mikor merre kell fordulni, mire kell odafigyelni, milyenek a rendőrök, hol mit lehet enni vagy inni az úton, merre kell kerülni, ha a vendégmunkásokkal együtt kelnénk útra....

A leírást ma sikerült frissítenem. Az információ sokkal frissebb aligha lehetne: tegnap éjszaka értünk le.

Olvassátok szeretettel :-)

Egy bolgár reklámügynökség kreatívjai szabad kezet kaptak, hogy egy bolgár gyártású vodka márkát reklámozzanak. Minden a szexről szól, bár a szellemes képanyagon inkább csak utalásokat látunk.

Mit ünnepelnek vajon a bolgárok február 14-én? Na  jó, persze, a Valentin-napot, de ez náluk is ugyanolyan frissen importált ünnep, mint minálunk. A bolgárok február 14-én kérem szépen a bort ünneplik, méghozzá a levágott orrú szent, Trifon napján. A bor mellett a szőlészek, kertészek és -- nem meglepő -- a kocsmárosok ünnepnapja is ez.

Az Útikalauz oldalon kérdezte meg egyik olvasóm, mit jelent ez a tábla, amiből többet is látott Bulgáriában autózva.

A tábla neve черна точка (cserna tocska), azaz fekete pont, és általánosságban veszélyes útszakaszt jelöl. Egész pontos definíciója: "Útszakasz magas baleseti kockázattal."

Mindenkinek van valami hátsó gondolata, titkos vágya, miért kezd saját szabadidejében blogot írni. Nekem kettő volt: az egyik, hogy az Index címlapjára kikerüljek, a másik, hogy egy szép napon az aktuális bolgár elnök átadjon valami szerény állami kitüntetést, mondjuk egy Szt. Cirill és Metód Érdemérmet.

Nos, az elsőt ma sikeresen abszolváltuk:

Már csak a másodikra várok. Plevneliev elnök úr, mikor lesz esedékes? Talán a holnapi sopszka-salátás írás után? :-)

A kérdést el lehetne azzal intézni, hogy a munkanélküliség magasabb, mint Magyarországon, miközben az átlagfizetések névértéken olyan 20 százalékkal alacsonyabbak, a nyugdíjak pedig egyenesen alig láthatóak.

Csak akkor felmerül a kérdés: az a sok klassz bolgár rendszámos autó hogy kerül a parkolókba, és a látványosan költekező helyi aranyifjúság miből fizeti a rakijákat?