A kérdést el lehetne azzal intézni, hogy a munkanélküliség magasabb, mint Magyarországon, miközben az átlagfizetések névértéken olyan 20 százalékkal alacsonyabbak, a nyugdíjak pedig egyenesen alig láthatóak.

Csak akkor felmerül a kérdés: az a sok klassz bolgár rendszámos autó hogy kerül a parkolókba, és a látványosan költekező helyi aranyifjúság miből fizeti a rakijákat?

A helyzet az, hogy a bolgár társadalom a magyarhoz képest is szétszakadt. A bolgár középosztály hozzánk képest szerényebben él, különösen vidéken. Az átlagos nettó kereset 2022-ben 1,400 leva volt (kb 270-280e forint), de ezen belül is nagy a szórás a nagyvárosok (Szófia, Plovdiv, Várna) fizetései, és mondjuk egy kisvárosban elérhető szint között. Szófiában egy jó szakmával, gyakorlattal rendelkező munkavállaló kb annyi pénzt kereshet, mint nálunk egy jobb vidéki nagyvárosban.

A pénzhez való hozzáállásban ugyanakkor jelentős kulturális különbségek vannak közöttünk és a bolgárok között.

1) a bolgárok kevéssé hajlamosak megtakarítani. Keresztülmentek néhány államcsődön, és sokakban kialakult az a tapasztalat, hogy a megtakarításokat úgyis elviszi egy-egy jobban fejlett hiperinfláció. Csak hogy elképzeljük: mondjuk összegyűjtöttünk egymillió forintot egy egyszerűbb használt autóra. Aztán pár hét múlva ebből már csak egy családi éttermi vacsorára futja. Aztán újabb pár hét múlva már csak egy sörre a sarki közértből… Legutóbb 1997-ben értéktelenedett el a leva – még épp eléggé élő a tapasztalat.

Tehát a tipikus bolgár, ha egy kis pénzhez jut, azonnal elkölti. Carpe diem.

2) odafigyelnek a látszatra, a külsőségekre, talán túlságosan is. Könnyen megeshet, hogy a felkapott tengerparti diszkó előtt BMW-vel menőző, a legfrissebb trendek szerint öltözött szépfiú amúgy valami elképesztően lepusztult lakótelep szélén lakik egy nagymama-bútorokkal berendezett, ezer éve kifestetlen panellakásban…

Erre a látszat-luxusra valóságos iparág épült: Bulgária a mindenhol előbukkanó hamisított ruhák, parfümök és műszaki cikkek országa.

3) alacsony megélhetési költségek. Az iparcikkek Szófiában is ugyanannyiba kerülnek, mint Budapesten, de az élelmiszer már valamivel olcsóbb, a közüzemi díjak, a rezsi pedig lényegesen kevesebből jön ki, mint mifelénk.

Ide tartozik, hogy Bulgáriában kirívóan alacsonyak az adók és a járulékok, cserében az állam által biztosított ingyenes szolgáltatások köre is csekély. A tandíj és a vizitdíj ezer éve ismert fogalmak, sőt, a kórházakban például az a természetes, ha a páciens magának szerzi be nemcsak a wc-papírt, de a gyógyszereket is, sőt, még a röntgenhez használt filmet is.

(A Bulgáriába utazóknak is éppen ezért érdemes kiváltaniuk a rendes utasbiztosítást! Létezik ugyanis egy párhuzamos univerzum csodás, elképesztően jól felszerelt, mosolygós szakrendelőkkel -- de ezek meg is kérik az árát a magas színvonalú szolgáltatásnak.)

4) a legtöbb családban van külföldön dolgozó családtag. Zsivkov elvtárs leváltása után azonnal megindultak az első bolgár vendégmunkások Nyugat-Európába. Ma körülbelül 600 ezer bolgár dolgozik az EU-ban, és ők folyamatosan küldik haza a kinti fizetésük egy részét. Nem nagy összegekről van szó, havi száz-kétszáz euróról, de ez a pénz mégis megjelenik a gazdaságban.

 5) erős a társadalmon belüli összetartás, fontos a család szerepe. A néha csak 250-300 leva (48 - 60 ezer forint) nyugdíjra jogosult nagyikat teljesen természetes, hogy a gyerekeik támogatják, a szerencsétlen sorsú családtagokat pedig szintén a család tartja a felszínen, mondjuk válás, a munkahely elvesztése vagy más tragédia után. Ha kukázók, koldusok akadnak is Szófiában, legalább hajléktalanok nincsenek.

A bolgár társadalom ráadásul rendkívül erősen gyerekcentrikus. A szülők inkább a szájuktól vonják meg a falatot, csak a család szemefénye a legjobb iskolába járjon, a legjobb ruhákat hordja, és minden hétvégén elmehessen bulizni.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)