Bulgária - all inclusive

Hurrá, Bulgária!

Hurrá, Bulgária!

A Vrška Čuka határkaland

Menekülés a vendégmunkások elől

2022. augusztus 06. - stevie balkanski

297103459_1008550916488300_2648109127624993142_n.jpgAzt már tudjuk, hogy az utazást mindkét irányban célszerű a hét közepén tervezni, különben együtt mozgunk a hazafelé tartó vendégmunkásokkal. De mi van akkor, ha muszáj hétvégén utaznunk? (A képen a Vrška Čuka határállomás bolgár fele EU-zászlóval, szoborral, illatos rózsabokrokkal.)

Magyarországon valamelyik kisebb átkelő használata biztosan spórol néhány órát - tessék letölteni a Border Watcher applikációt és bátran használni. A szerb-bolgár határon problémásabb a helyzet, a Dimitrovgrád-Kalotina fő átkelőnek nemigen van alternatívája. Az ember viszont amíg él, remél, ezért a délebbre fekvő Sztrezimirovci átkelőt már néhányan kipróbálták. Röviden összefoglalva: magasabb autópályadíj (Nis után Görögország felé megyünk tovább), negyven kilométerrel hosszabb út, két órával több menetidő.

A másik alternatíva a Dimitrovgrád-Kalotina átkelőtől északra lévő Vrška Čuka átkelő, ezt 2022. augusztusában magam próbáltam ki.

Ez az útvonal is bő negyven (esetleg ha jobb minőségű utakat választunk, hetven) kilométerrel hosszabb a legrövidebb, autópályás verziónál. A tapasztalatom szerint ez időben 2.5 - 3 óra többlet menetidőt jelent. Előnye az állandó haladás, ráadásul gyönyörű tájakon, némi spórolás a szerb autópálya díjakon; a hátránya a kifejezetten nehéz vezethetőség néhány kritikán aluli útszakasszal, később két hegyszoroson való átkeléssel, és ami ezzel jár: szerpentines, hajtűkanyaros, csak alacsony sebességgel autózható részekkel.

A szerb autópályáról Paraćin-nál térünk le. A fizetőkapunál 580 dinárt fizetünk, ez kb 2500 forintnyi spórolást jelent ahhoz képest, mintha a határig autóznánk. A fizetőkapu után T-kereszteződés, mi Zaječar felé indulunk, és végig a Zaječar táblákat követjük. Az út jó, a forgalom nem nagy, a táj gyönyörű, a vezetés élvezetes, bár már ekkor is vannak kanyargós részek.

297231304_565547431715422_1447083339471463788_n.jpgZaječar előtt elkezdik jelölni a Vrška Čuka határárkelőt, a név mellett a BG országjelzés is látható. Maga az átkelő pici, az ott dolgozók nincsenek hozzászokva a megnövekedett júliusi-augusztusi forgalomhoz, ezért láthatóan lassabban dolgoznak, mint dimitrovgrádi, kalotinai kollégáik. Amikor ott jártam, öt autó volt előttem (ebből három jól láthatóan vendégmunkás-wagen), az átkelés így csaknem fél órát vett igénybe.

297754771_419177723608076_3508980921035901254_n.jpg

A határ után a Waze elvisz jobbra, egy igen keskeny és rossz minőségű útra (1401, Rakovica irányában). Az ember abban reménykedik, hogy pár száz méter után javulni fog az útminőség, aztán hogy pár km múlva biztosan, de valójában bő 40 kilométert vezetünk szűk, erősen kátyús, csak lassan és odafigyelve teljesíthető szakaszokon - igaz, a táj gyönyörű, az utunkba eső egy-két település teljesen meseszerű. Ez a vidék Szerbiának is, Bulgáriának is a legszegényebb, egyben leginkább a 19-ik században konzervált régiója. Balkán kutatóknak erősen javasolt mondjuk Makresben beülni a főtér kávézójába vendéglátóipari egységébe terepgyakorlatra. (A képen a makresi templom, eredete a XIV-ik század.) Akik a másik utat választották (Belogradcsik felé), nagyjából ugyanerről számoltak be.

makresh-01.jpg

Bő egy óra kátyukerülgetés után az 1-es úton találjuk magunkat, ami azért már igazi főút. Mivel a hegyekben haladunk, túl gyorsan itt sem fogynak a kilométerek: kanyarok és kamionok lassítják a haladást. A táj helyenként itt is gyönyörű, és amíg aznap Budapesten vagy Szófiában 32-34 fok volt a hőmérséklet, itt kikapcsolt klímával, 22 - 25 fokban lehetett utazni.

Montana városánál újabb döntés: kikerüljük az előttünk magasodó hegyet, és a végén autópályán érkezünk a szófiai elkerülőre, vagy átvágunk a bucsini szoroson. Időben ugyanannyi a Waze szerint, kilométerben az átvágás újabb bő 30 kilométerrel hosszabb. Az alábbi Waze képernyőmentés jelzi, mire érdemes számítani:

waze.jpg

Nos, a szoroson való áthaladás tényleg gyönyörű, de a hegyekben való vezetést kedvelő, vagy legalább azt elviselő sofőrt és autót kíván. Az átkelés utáni éjszakán álmomban is kanyarogtam...

Ha maradunk az 1-es úton Vraca felé, alighanem egyszerűbben autózunk, Botevgrádtól ráadásul autópálya visz a szófiai elkerülőig.

Márkás benzinkút utoljára Zaječar előtt van az úton (OMV), illetve Zaječar városában több is, de azokhoz be kell menni a városba. A határ után sokáig nincs márkás benzinkút, az első egy Lukoil Belotinci magasságában, de az is kb 60-70 kilométer a határtól. 

Hogy megéri-e kerülni? Ez függ az egyéni preferenciáktól. Nagyjából ugyanakkor érkezünk Szófiába, mintha 3 - 3.5 órát állnánk Kalotinánál. A különbség az, hogy így folyamatosan haladunk, ha lassan is, ráadásul meseszép tájakon. Ugyanakkor az út egy része kifejezetten nehezen vezethető és kevésbé biztonságos, mint az autópálya, így az utolsó szakaszt (Szófia elkerülő - tenger) alighanem fáradtabban kezdjük meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://hurrabulgaria.blog.hu/api/trackback/id/tr3917901891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása