Bulgária - all inclusive

Hurrá, Bulgária!

Hová menjünk nyaralni? V. rész: Szveti Vlász

2015. július 29. - stevie balkanski

Szveti Vlász tulajdonképpen Napospart elegáns negyede. Nem annyira zajos, cserébe nincsenek olyan széles strandjai. A partról gyönyörködhetünk a festői Neszebár óvárosában, cserébe emelkedőn kell felkaptatni a strandról hazafelé.

20150714_201232.jpg

Ha a főúton nem lenne Sunny Beach vége tábla, nemigen jönnénk rá, hogy más településen vagyunk. Egyrészt a szállodakomplexumok fizikailag is összeérnek, másrészt első ránézésre nincs is semmi különbség az építészeti stílusban – mondjuk Szveti Vlászból hiányoznak a szocialista vállalati üdülőkből minimális befektetéssel átalakított „fiatalos” hotelek (ahogy az utazási irodák zsargonja nevezi a tengerhez közel fekvő, de kívülről panelházra hasonlító, korszerűtlen kialakítású és viszonylag komfortmentes szállodákat). Ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy Szveti Vlasz viszonylag új találmány, és így megúszta a szocialista Bulgária turisztikai izé, fejlesztéseit.

img_2985.JPGPersze már az ókori görögök is itt voltak, vagy ha nem is az ókoriak, de nem sokkal későbbiek. A burgaszi öböl görög terület volt, ahogy azt már Neszebárnál is leírtuk. Az első nyomok az i.sz. második századba vezetnek, ekkor a települést Larisszának nevezték, aztán pár száz évig maradtak is a görög halászok. Az 1920-as években egyfajta lakosságcserére került sor. Nem kell nagy számokra gondolni: az itt élő akkor már csak kb tucatnyi görög család helyére ugyanennyi bolgár érkezett.

A várost a 15-ik században nevezték el védőszentjéről. Szveti Vlászt magyarul is ismerjük, ő Szent Balázs, mindenféle furcsa szakterület védőszentje, beleértve a birkanyírókat, a torokbetegségektől szenvedőket és a fúvós hangszeren játszókat.

Szveti Vlász 2006-ban lett város, pedig igazából nem sok városias vonása van. Az állandó lakosok száma kb 4000 fő, ők a főút túloldalán élnek. Itt van a városközpont is. Ez a rész elég béna, valójában úgy néz ki, mint egy tipikus dél-bulgáriai falu. A magyar falusi kockaházakra kísértetiesen hasonlító családi házak, egy rettenetes szocreál, szürke városházával, kocsmaszerű kocsmával, falusi postával és buszfordulóval, illetve bolgárul beszélő emberekkel. A turistáknak semmi keresnivalójuk itt, ők a főút és a tengerpart között mozognak.

sv001.jpgA történelmi múltra ma nagyjából semmi nem utal. Ahogy Napospartot, úgy Szveti Vlászt sem a múzeumok, galériák és a pezsgő kulturális miliő miatt kedveljük. Van ugyan egy kis amfiteátrum, amit ha nagyon messziről és nagyon hunyorítva szemlélünk, akkor olyan, mintha a görög időkből maradt volna, de persze közelről már látszik a vasbeton szerkezet és a 2000-es évek bolgár strandépítészete. Művészeti irányvonalát nem a görög drámák, inkább a bolgár csalga énekesek fellépései fémjelzik.

Az amfiteátrum a helyi mágnás Dinev család szerényen saját magukról elnevezett komplexumának eleme, ami a marinájáról, azaz jacht kikötőjéről lett híres. A jacht kikötő nyilvános, bárki besétálhat. Szépek a hajók is, de aki nem ért a vitorlásokhoz, az is talál borzongani valót: amikor először jártam arra, két Ferrari, két Bentley, egy Rolls-Royce és egy Lamborghini vonzotta a szemeket a parkolóban. Mind bolgár rendszámmal. Ez az a közeg, ahol egy nyitott Merci kupé vagy egy Porsche terepjáró szánalmas tömegcikk. A német ritkaautó fényképezős website-on Szveti Vlásznak külön fejezete van.  

sv002.jpgItt van az éjszakai élet központja is. De mielőtt megrettennénk, hogy a marina éttermeinek ajtajában álló, makulátlan alpakka szmokingos pincérek és a valóban űberluxus belsőépítészet miatt netán az árak is elszabadultak, nyugodtan vessünk egy pillantást a kitett étlapokra. Bár a környezet monte carlói, az árak budapestiek. Oké, Budapest belső belvárosáról van szó, a sör 5 leva, a sopszka 8 (2015-ös árakon számolva 800 és 1300 ft). Nem kell mindennap itt ebédelni, de egyszer megéri, hogy közelről tanulmányozhassuk a legmenőbb bolgár vállalkozók életvitelét, már csak a kultúrsokk miatt is.

A városka életét szerencsére nem a marina vendégei dominálják, inkább a normális családok. Amikor a 2000-es évek elején az első parcellázások megtörténtek, eleve tágasabb és rendezettebb utcaképet terveztek, mint a legtöbb tengerparti üdülőtelepen. Bár az elegáns komplexumok között itt is van egy-egy parlagon álló telek, várva az ingatlanpiac fellendülésére, alapvetően sokkal utcaszerűbb itt a rendszer, mint mondjuk a Naposparton, ahol csak le lettek pottyantva az épületek, sehol semmi párhuzamos vagy merőleges. Az utcák tiszták, a díszkövek normálisan le vannak rakva, a porták kulturáltan karbantartva. Vannak gondozott, parkos részek, kis szökőkutak, csobogók, fák, gusztusos játszóterek, korszerű világítás. És bár vannak itt is éttermek, pool bárok és egyéb szórakozóhelyek, a party arcok inkább Napospartra járnak át, itt éjszaka meg nyugi van.

20150712_170444.jpgSzveti Vlászon a tipikus építmény az apartman komplexum. Olyan, mintha lakópark lenne, a különbség csak a medence, ami minden ilyen komplexum kötelező tartozéka. Az apartmanok egy részét folyamatosan árulják (tulajdonképpen megdöbbentően alacsony négyzetméter árakon), más részüket már eladták, többnyire orosz vagy brit tulajdonosoknak. A neszebári brit nyugdíjas egylet itt nem létezik, errefelé inkább sok egyedülálló anyukát lehet látni kisgyerekekkel – mélyinterjút nem csináltunk, de úgy tűnik, ők itt töltik a nyarat, amíg a családfő a ködös Albionban vagy a még ködösebb orosz tajgán keresi a pénzt. Más apartmanokat kiadnak: a Booking-on rengeteg olyan szveti vlászi „szálláshelyet” találni, ami valójában egyetlen apartman, amiből a tulajdonosa így akar egy kis pénzt kitermelni. A komplexumoknak általában van egy-egy gondnoka, ő intézi a kulcsok átadását, a takarítást, cserébe némi zsebpénzt kap a tulajtól.

A szveti vlászi tengerpartról a turisztikai kiadványok azt hangsúlyozzák, hogy „egy kilométer hosszú,” de azt valahogy elfelejtik hozzátenni, hogy hosszában hullámtörők szabdalják, azaz – ellentétben mondjuk a naposparti riviérával – nehezen átjárható, pár száz méterenként át kell mászni egy-egy derékmagasságú, kövekből összerakott mólón. Általában a kisebb (de ott is úszómesterrel felügyelt) szabadstrandokat egy-egy valamivel nagyobb, de fizetős strand követ. Ahogy máshol is, a belépés ingyenes, de a napágyért és napernyőért fizetni kell. Itt egy kicsit kevesebbet, mint Naposparton. Nem olyan a zsúfoltság sem, és talán a strandok kompakt mérete miatt mintha szebben is lennének karbantartva.

 20150712_170734.jpgValamilyen ok miatt azt is ki szokás emelni, hogy a szveti vlászi strandok – egyedüliként a bolgár tengerparton – délre néznek. Ennek nem látom különösebb jelentőségét, maximum azt, hogy ha valaki reggel lefekszik egy pozícióba, azt estére szépen körbesüti a nap. Persze addigra eléggé elgémberedik, és ha nem megfelelő faktorszámú a napteje, akkor ropogósra is sül.

 

A szállodás résznek nincs egyértelmű főutcája vagy főtere: gyakorlatilag minden utcában vannak kisboltok (ezeket hívják szupermarketnek), a szállodák földszintjén nyilvános éttermek, lehet venni gyümölcsöket, van jó pár pékség. Gyakorlatilag mindenféle szakbolt is van, csak nem annyira koncentráltan, mint egy igazi városban. A mi szállásunk konkrétan egy Brendon-szerű gyerekfelszerelés áruház mellett volt, a szomszéd utcában pedig – egy szállodakomplexum aljában – függöny-szaküzletet találtunk.

A Napospartra jellemző giga szórakozóhelyek (Cacao Beach, Bedroom Beach, Manija, Orange) nincsenek Szveti Vlászon, de Napospart tényleg egy ugrás: a 15-20 percenként a főúton járó busszal csak pár megállót kell menni (a jegy 1.60), illetve a viszonylag kis távolság miatt a taxi sem kifizethetetlen.

img_2983.JPG 

Kinek ajánlott: kisgyerekes családok, illetve Ferrari-tulajdonos vállalkozók

Árszínvonal: egy leheletnyivel drágább Napospartnál, tehát Bulgáriában kifejezetten drágának számít, de így sem drágább mondjuk Balatonfürednél. Az ár/minőség arány teljesen reális. 

.....

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

Bazinagy bolgár sörteszt

Megkóstoltuk a legnépszerűbb tengerparti söröket

Megpróbáltuk úgy csinálni, ahogy a profik: egyforma hőmérsékletűre hűtött sörök, vakteszt, jegyzetek… Mindezt azért, hogy megtaláljuk, a magyar ízléshez melyik bolgár sör áll a legközelebb.

img_3092.JPG Néhány év bulgáriai sörivói tapasztalattal az ember már tudja, milyen sör márkákba lehet belefutni a tengerparton – ilyenekből szereztünk be egy-egy üveggel. Természetesen csak a helyi márkákra koncentráltunk: a külföldiek közül a Heineken, a Becks, a Staropramen és a Tuborg a legelterjedtebbek – de ezekről azt feltételezzük, hogy ugyanolyanok, mintha otthon, a sarki kisboltban vennénk meg őket. (Aztán persze ki tudja.) Nem foglalkoztunk most a barna sörökkel, a búzasörökkel és az ízesített sörökkel – egyrészt ugye a kapacitáshiány miatt, másrészt azért, mert nincs is igazán nagy választék ezekből. A tesztben szereplő sörök, csakúgy, mint a magyar piacon, klasszikus alsó erjesztésű, lager típusú sörök.

Végül hét üveg sört szereztünk be. A kiválasztott sörök tényleg a legelterjedtebbek Bulgáriában, aki bemegy egy tetszőleges szupermarketbe, a hétből legalább ötfélét biztosan megtalál. Nincs nagy eltérés az árakban sem, a legolcsóbb és a legdrágább sörök között talán 20% volt a különbség. Árban a magyar sörárak alatt vagyunk – kevesebb az áfa és pláne kevesebb a jövedéki adó is.

A tesztmezőnyhöz hozzácsaptunk egy magyar referencia sört is: valamilyen magyaros márkát akartunk a tömegsörök közül, de a jobbikból. Végül a Dreher Classicot választottuk.

A tesztet hárman végeztük, évtizedes sörivói tapasztalattal rendelkező fiúk, Attila, Péter és jómagam. Kettőnknek volt hosszabb bulgáriai sörtapasztalata, ezért csináltunk vaktesztet, hogy ne az előítéleteink vezessenek. A söröket a lányok töltötték ki a konyhában, mi fiúk pedig a teraszon csak az éppen aktuális három egyforma poharat láttuk.

Íme, mit találtunk (abc-rendben):

 

  • Ariana

img_3094.JPGJelenleg a Heineken tulajdonában lévő sztara zagorai Zagorka holding gyártja, pedig sokáig ez volt „a” szófiai sör. 2009-ben a legnagyobb forgalmat ez a márka bonyolította Bulgáriában, igazi „népsör” tehát, bár eladott mennyiségben pont a tengerparton lenyomja a Burgaszko és a Kamenitza (lásd lejjebb). Az üvege speciális alakú, a címkén három valamilyen brüsszeli plecsni a minőségről. Nem felejtik el hangsúlyozni, hogy az Ariana sörgyárat eredetileg a cseh Prosek testvérek alapították Szófiában, még 1884-ben, nem messze a Sasos hídtól. Az államosítás után 1978-ig gyártották az Ariana sört, majd csaknem két évtized szünet után a Heineken és a Coca-Cola (!) bolgár vállalata újra elindították a márkát. A sörgyár 2004-ben költözött a Zagorka „otthoni” gyáregységébe, Sztara Zagorába. A sör 4.5 százalék alkohol tartalmú, az összetevők között árpát és árpamalátát is említenek a komlón kívül.

Kóstolás: Könnyű, inkább édeskés sör, sok szénsavval. Péternek bejött az Ariana, ő az illatát emelte ki, és azt, hogy „pezseg,” no meg friss, komlós íze van. Azt ő is megjegyezte, hogy gyengék az ízek. Attilával mi kevésbé lelkesedtünk: ő „vízízű, alsópolcos vacaknak” nevezte, én pedig azt írtam róla, hogy „sokat kéne innom belőle egyszerre, hogy valami ízt is érezzek.”

 

  • Astika

img_3098.JPGEz a sör sem az, ami volt: az egyetemen Mosztuna barátom volt büszke haszkovói származására, és büszkeségének egyik alapja éppen az Astika sör volt, amit a helyi üzemben termeltek. Az Astika hagyományosan a bolgár söripar egyik prémium márkája volt, köszönhetően az egészen kiváló minőségű helyi forrásvíznek, amit a sörgyártáshoz használtak. Ehhez képest némi csalódás nekem, hogy a címkén immár a Kamenitza plovdivi gyáregységének a címe áll. A Kamenitza tulajdonosa az amerikai Molson Coors – a háttérről bővebben a Kamenitza sörnél. Az Astika prémium sörhöz képest viszonylag gyenge, mindössze 4.3 százalékos. Ellenben domborműves, ráadásul 6 decis palackban kapjuk. A címke alján itt is mindenféle plecsnik, de érdemi információ nélkül.

Kóstolás: Egyikünk sem szerette az Astikát. Attila és Péter is kiemelte a „kukoricás” jelzőt, pedig elvileg ehhez a sörhöz nem adnak kukoricagrízt. Péter szerint tompa, „főtt hal” jellegű sör, minden kevés benne, Attila szerint egyszerűen vízízű, utóíz nélkül. Én magam értékeltem, hogy kellemesen szénsavas, de nekem „összehúzta a számat.”

 

  • Burgaszko

img_3105.JPGNa kérem, ez „a” tengerparti sör. A gyártás ugyan itt is a Kamenitza plovdivi gyárában történik, hiába „burgaszi” a sör neve, de a legtöbb helyen ezt csapolják a tengerpart mellett. Ahol a palifogó „Big Beer = 1 lv” felirat van kitéve, ott mindenképpen. Az üveg amolyan kis egyszerű, a címke dettó – nem a prémium kategóriába sorolja maga a gyártó sem, aki ugye a globálkapitalista Molson Coors. Amúgy a Burgaszko 4.4 százalékos, és a feliratok alapján csupa sörszerű alapanyagból készül, plusz sörárpa.

Kóstolás: a tengerpart olcsó csapolt söre palackozva egészen kellemes benyomást tett ránk. Ugyan a kóstolás rosszul indult, mert habja egyáltalán nem volt a Burgaszkónak, de a legolcsóbb sör Péternél és nálam is az erős középmezőnyben végzett, Attilánál pedig holtversenyben a második-harmadik helyen. Ő a szénsavasságot és a kellemes utóízt emelte ki, Péter pedig borkóstolós múltjából hozott hasonlatot, szerinte a Burgaszkó kakaós ízárnyalatú volt. Ő kevesellte a komlót, inkább malátásnak érzete az ízt. Engem az illat gyerekkorom Kőbányai sörére emlékeztetett, és értékeltem, hogy friss, szénsavas sör, még ha egy kicsit íztelennek is találtam.

 

  • Kamenitza

img_3110.JPGAz európai sörpiac drasztikus átalakulásával az amerikai Molson Coors csoport vette át az Interbrew, később InBrev, még később StarBev néven futó multicég közép- és kelet európai sörgyárait. A vezető márkájuk a régióban a cseh Staropramen, de minden országban megvannak a saját, helyi márkáik – Magyarországon például a Borsodi, Bulgáriában pedig a plovdivi illetőségű Kamenitza. A Kamenitza Szvetlo (vagyis világos) talán a legismertebb sör Bulgáriában, a legnagyobb költségvetésű reklámkampányokkal, a legtöbb márkához kötött sörözővel. A címkén a szerény Първата бира на България szöveg (Bulgária első számú söre"). Ez a sör sem erős, mindössze 4,4 százalékos. Az üveg dombormintás, a kupak letépős, a címke Cool Edge fantázianevű. Ez annyit jelent, hogy amikor a sör a kellő hőmérsékletre hűl, akkor a címke széle elkékül. A fotón még szobahőmérsékletű volt a sör, de nyugi, mire szervíroztuk, kellően bekékült a címke. A malátán és a komlón kívül ez is tartalmaz sörárpát.

Kóstolás: Eléggé átlagos, kissé kesernyés ízű, de kellően szénsavas sör. Péternek nem jött be a Kamenitza, szerinte egyszerűen nem harmonikus az íze, mind a maláta, mind a komló túl sok benne. Attila lelkesebb volt, szerinte a színe szép és a szénsav is „pont rendben,” miközben az íze „finoman fanyar, bár nem túl karakteres.” Én azt írtam a vakteszten, hogy „a tipikus bolgár sör,” ami mondjuk nem meglepő, mert én egyébként szívesen választom a Kamenitzát, amikor Bulgáriában vagyok. A kóstoláson alapvetően kesernyés, „fiús” sörnek találtam, de összességében azt kellett írnom róla, hogy „nem egy nagy szám.”

 

  • Pirinszko

img_3114.JPGÉn éveket töltöttem a Pirin és a Rila hegységek találkozásánál, Blagoevgrad városában, így a helyi Pirinszko mindenképp a favoritjaim között volt. Eleve viszonylag fiatal márka, csak 1969-ben alapították a céget, és sokáig amolyan helyi érdekű sörgyáracska volt, Szófiában vagy a tengerparton például nem is igen lehetett kapni. Aztán 2004-ben átvette a céget a régióban terjeszkedő Carlsberg, és rövidesen felzárkózott az eladási versenyben. A konkrét sört nem Blagoevgradban, hanem a Carlsberg sumeni egységében gyártották, alighanem azért, mert az az üzem közelebb van a tengerparthoz. Szóval nem lesz „hazai íz” nekem. Az üveg finoman domborműves, a címke egyszerű. Ami a minőséget illeti, a szokásos 4.4-es erősség, de az összetevők között itt előkerül a kukoricagríz is, amit alapvetően gyanúsnak szoktak találni az igazi sörészek.

Kóstolás: Kicsit vizes, íztelen sör, egyikünk sem lelkesedett érte, Péter szerint az egész mezőnyben a leggyengébb. Attila és én szinte szó szerint ugyanazt írtuk: vizes és alig szénsavas a sör, karakter nélkül, szinte semmi utóízzel. Péter egyszerűen laposnak nevezte, és így összegezte tapasztalatát: „csúszik-csúszik, csak minek?”

 

 

  • Sumenszko

img_3117.JPGAz előző sör rokona, ezt is a Carlsberg helyi vállalata gyártja. Már a csomagoláson is látszik, hogy ez a prémium márkájuk. Gazdagon domborműves az üveg, letépős a kupak, fut egy nyári nyereményjáték is, az alkoholtartalom pedig ebben a mezőnyben kiemelkedően magas, 4.8%. Mondjuk a sumeni sörgyár tényleg az egyik első volt Bulgáriában, én hallottam olyan mondát, hogy az emigrációba Kossuth Lajossal érkezett magyar-lengyel küldöttség honosította meg a sörgyártást Sumenben (egészen a közelmúltig a magyar „sör” szó is szerepelt a Sumenszko címkéjén), a „hivatalos” történelem szerint viszont 1882-ben egy bizonyos cseh, Frantisek (Franz) Milde volt az alapító. Az alapanyagok között kukoricagríz. Nahát.

Kóstolás: Friss, szénsavas, intenzív sör. Péter kevésbé volt lelkes, ő a mezőny aljára helyezte a Sumenszkót, mert szerinte lapos, jellegtelen, bár tisztességes sör, de a frissességét ő is kiemelte. Attila is használta a friss jelzőt, ő emellett az intenzív utóízt emelte ki pozitívumként, és összességében a második-harmadik legjobbnak találta a mezőnyben. Belőlem kifejezetten kihozta a lelkesedést a Sumenszkó, még azt is leírtam róla, hogy ez „a” sör. Szerintem fiatalos, telített sör, sokféle aromával, jó sok szénsavval. A kukorica édeskés mellékízét jól elrejtették, egyikünknél sem bukott meg.

 

  • Zagorka

img_3107.JPGSokat vártunk ettől a sörtől: a Bulgáriába látogató magyarok között talán erre a sörre kattannak rá a legtöbben, legalábbis a fórumos beszámolók szerint. Az egyik vezető márka Bulgáriában, a Heineken tulajdonában lévő sztara zagorai sörgyár gyártja (innen a név). A gyárat 1902-ben alapították, a monda szerint egy csehországi tanulmányútról visszatérő zagorai orvos és barátai. Ellentétben a többi bolgár sörmárkával, a Zagorka többféle világos sört is előállít, még amolyan „kézműves” sörük is van Zagorka Rezerva néven, illetve egy Zagorka Retro nevű sör, ami – ahogy a neve sugallja - hatvanas évekbeli „klasszikus” sörösüvegben kerül forgalomba, hatvanas évekbeli címkével. De amit próbáltunk, az a hagyományos Zagorka Special, az alap Zagorka. Az Arianához hasonló formájú, spéci üveg (egy anyacéghez tartoznak végül is), Zagorka dombornyomással. A címkén öt plecsni, ugyanolyanok, mint az Arianán. Az egyetlen bolgár sör a teszten, ami elérte az 5% alkoholtartalmat, az összetevők itt is pozitívak. Egy kis árpa itt is befigyel, de legalább nem kukorica.

Kóstolás: Kellemes és telt ízű, tökéletesen szénsavas sör. Attila és Péter lelkesedtek, én visszafogottabban dicsértem. Szerintem ez egy kifejezetten „közérthető” sör, kissé kellemetlen utóízzel, ugyanakkor gazdag az illata és szép a habja. Attila is kommentálta a „markáns, de enyhe” utóízt, de őt megnyerte magának a kellemes íz, és hogy a szénsav „pont jó.” Nála ez a sör lett a tesztgyőztes. Péter szerint is a Zagorka a legjobb bolgár sör, és nem is takarékoskodott a jelzőkkel: zamatosnak találta „ízes malátával és sok friss komlóval,” „igen finom szénsavakkal.” Őt a Zagorka a frissen sült kenyérre emlékeztette.

 

  • Dréher Classic

img_3120.JPGReferenciaként vettük be a tesztbe, hogy legyen egy közismert magyar sör is, amihez hasonlíthatjuk a bolgárokat. A Dréher Magyarországon már a „majdnem prémium” kategóriába van pozícionálva, és mind a hárman szívesen választjuk, amikor itthon sörözünk. Alkoholtartalma magasabb a bolgár söröknél, 5.2%.

Kóstolás: a magyar sörnek nincs oka szégyenkezni, Péter simán az egész mezőny legjobb sörének találta, még azt is leírta, hogy „biztosan ez készül a legjobb alapanyagokból.” Nekem is feltűnt, hogy „ez egy sör, aminek van karaktere,” és szerettem az engem akácligetre emlékeztető illatát. Attila viszont, aki itthon kifejezetten dréheres, egy kicsit vízízűnek találta, és kevesellte az utóízét. (Majd a szülinapjára hozok neki egy láda Zagorkát.)

****

És akkor a végén összegezzük a tapasztalatokat: nem volt igazán rossz sör a bolgár népsörök között, bár kétségtelen, hogy ezek a sörök azért nem helyezik fel Bulgáriát a világ sör nagyhatalmainak térképére. Most már tudjuk: a tipikus bolgár sör szénsavas, de ízekben, aromákban viszonylag szegény.

Az egyes sörök között persze van különbség, nem is kicsi. Mind a hárman kifejezetten szerettük például a Zagorkát, ami szerencsére szinte mindenhol kapható (bár valamivel kevesebb helyen csapolják). Pozitív, hogy a tengerparton legelterjedtebb két sör, a Kamenitza és a Burgaszko szintén mindhármunknál az erős középmezőnyben végzett. A teszten kívül, de számottevő helyszíni tapasztalattal hozzá kell tennem, hogy a csapolt változatok esetén kettejük közül a Kamenitza előnye azért érezhető.

Megosztotta a csapatunkat a Sumenszko, Attilával nekünk kifejezetten bejött, Péternek kevésbé, de egy próbát mindenképp megér, már csak Kossuth Lajos emléke miatt is. Az egyetlen sör, amit inkább nem ajánlunk, az a kissé jellegtelen és fáradt Pirinszko.

Még egy javaslat: nem véletlenül teszteltünk szigorúan üveges söröket. A pet palackos egyliteres, kétliteres (sőt több) kiszerelések árban ugyan kedvezőbbek, de a pet palack alapvetően alkalmatlan a sör tárolására, a műanyag palackban gyorsan elromlik (nem megromlik - elromlik) a sör. A hulladékkezelési problémákról nem is szólva. A tesztben szereplő sörök üvege visszaváltható, kivéve a Pirinszkót és a Sumenszkót (ejnye, Carlsberg). A visszaváltható üvegeken ez a felirat olvasható: Oпаковка за многократна употреба (többször felhasználható csomagolás).

img_3124.JPG

 

....

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

Útvonal leírás frissítve

img_6751.JPGImmár másfél évtizede született meg az az útvonal leírás, ami a budapesti indulástól a burgaszi érkezésig részletesen leírja az útvonalat. Mikor merre kell fordulni, mire kell odafigyelni, milyenek a rendőrök, hol mit lehet enni vagy inni az úton, merre kell kerülni, ha a vendégmunkásokkal együtt kelnénk útra....

A leírást ma sikerült frissítenem. Az információ sokkal frissebb aligha lehetne: tegnap éjszaka értünk le.

Olvassátok szeretettel :-)

Néhány szexi vodkareklám

18 éven felülieknek! -- minden szempontból!

A tegnapi csomagolástechnikai posztba ugyan linkeltem a bolgár gyártmányú Flirt vodka reklámjainak oldalát, dehát tudom én, hogy a kutya nem nyitja meg a szöveges linkeket, viszont ez tényleg vicces, úgyhogy inkább csinálok belőle egy önálló anyagot.

A reklámokról annyit kell tudni, hogy a kétezres évek első felében, a márka bevezetésekor jelentek meg, de egyszerre mindenhol: óriásplakátokon, újságok egész oldalas hirdetéseiben, éttermek kirakatában és itallap-mellékleteként. A nem különösebben prűd bolgárokat is sokkolta az anyagok szókimondása, miközben hát éppenhogy semmi szókimondás nem volt a plakátokban, csak tortakészítés, földrengés, csipkebogyószedés...

flirt new 2.jpg

A fenti volt az első két anyag, ami megjelent. Ezek még szövegcentrikusak voltak. A felirat azt mondja, hogy "tortát sütött," illetve hogy "nem tud gyorsan választani az étlapról." A márka saját szlogenje (zapazva szpomenite - Megőrzi az emlékeket) talán túl soknak is tűnik ide.

flirt new 1.jpg

A második sorozat hozta az elsők stílusát. Sok szexet nem látunk -- végül is a mosolygós lány is csak azt mondja, hogy megbotlott a lépcsőn, a fiú pedig -- a felirat szerint -- éppen a csillagokat számolja.

flirt new 4.jpg

Újabb veszélyes élethelyzetek: az első képen "földrengés volt," a srác pedig csak csipkebogyót szedett. Höhöhö.

flirt new 5.jpg

Ez a sorozat egy évvel későbbi, itt már nincs egyéni szöveg, minden képen az a kérdés: Készen álltok a mai estére?

flirt new 3.jpg

Ez a két kép egy újabb évadban jelent meg. Talán egy kicsit szájbarágós az ötlet. A szöveg a tavalyi, Készen vagytok a ma estére? Itt kezdődött a hanyatlás.

flirt6.jpg

Ennek a sorozatnak volt angol nyelvű változata is, a fene tudja, mi célból. (Azt észrevettétek, hogy a macinak is be van kötve a szeme?)

flirt9.jpg

Talán ez volt az utolsó érdekes anyag. A szöveg már itt is uncsi (kb "Indul a szezon"), de a képre adott reakció mindenkinél ugyanaz: először összehúzott szem, mi is akar ez lenni, aztán széles vigyor, amikor leesik... Ugyehogy? :-)

flirt8.jpg

A későbbi években a kampány ellaposodott, a vicces célozgatásokból inkább direktben bikinis lányok lettek. A szöveg is unalmas: Hallgass az angyalodra! Hát, jobb reklámcégeknél egy ilyen "szlogen" nem nagyon megy át.

flirt7.jpg

A direktben erotikus tartalom egyébként így nézett ki az utcán. Csak nekem sok, mondjuk egy játszótéren, mint a fotón is? A felirat is csak a Nike Just Do It! szlogenének nyers fordítása, amit meg sem kísérlünk magyarul visszaadni, egyébként meg bolgárul is roppant bénán hangzik.


Ja, és hogy maga a Flirt vodka milyen? Elég szar. Árban és minőségben is olyan alsó-közép kategória. Tessék inkább rakiját inni.

Valentin napi extra: a levágott orrú Szent Trifon

tz001.jpgMit ünnepelnek vajon a bolgárok február 14-én? Na  jó, persze, a Valentin-napot, de ez náluk is ugyanolyan frissen importált ünnep, mint minálunk. A bolgárok február 14-én kérem szépen a bort ünneplik, méghozzá a levágott orrú szent, Trifon napján. A bor mellett a szőlészek, kertészek és -- nem meglepő -- a kocsmárosok ünnepnapja is ez.

A monda szerint ennek a Trifon nevű katolikus papnak is volt egy szőlője, és amikor egy nap kiment oda, megjelent neki Szűz Mária. Ha már így alakult, Trifon fel is tette a legérdekesebb kérdést, miszerint ki is az igazi apukája az ő kicsi fiának. Mária nem értette a tréfát, így arra ítélte Trifont, hogy a saját metszőkésével vágja le a saját orrát, így lett ő Trifon Zarezan, azaz a "megvágott" Trifon.

tz004.jpgIlyen belépő után eléggé kell küzdeni ahhoz, hogy valaki szent lehessen, ehhez speciel Trifonnak is mártírhalált kellett halnia: Dekiosz császár (249-251) keresztényüldözése idején Trifont elfogták és Nikeába hurcolták. Válogatott kínzásokkal akarták rábírni, hogy tagadja meg keresztény hitét, ő azonban állhatatos maradt, így jól le is fejezték. A sztori a szőlőkertben azonban annyira hozzá kötődik, hogy az ikonokon is metszőkéssel a kezében ábrázolják. (Viszont sértetlen orral. Nahát.)

A Trifon-nap szerencsére nem a lefejezés-motívumot ragadta meg, hanem a bor és a vígadozás napjává vált. Érdekes módon, miközben a szocializmusban a pártvezetők nem nézték jó szemmel a templomba járást karácsonykor vagy húsvétkor, a Szent Trifon napi ünnepélyes lerészegedést sosem kifogásolták.

Érdemes elolvasni a hagyományos falusi népszokást is, gyönyörű esettanulmány a módszeres berúgáshoz:

Korán reggel a gazdasszony kenyeret süt és tyúkot főz. Tarisznyába teszi a kenyeret, a tyúkot és egy borral teli kulacsot. A gazda a vállára veszi a tarisznyát és falubeli férfiakkal elindul a szőlőbe. Ott mindenki elvégzi a szőlőmetszés szertartását: kelet felé fordul, keresztet vet és lemetsz néhány ágat, a vágás helyét meglocsolja borral, és azt mondja: „Ahány csepp, annyi tő szőlő.”

tz002.jpg

Ezután a férfiak megválasztják a „szőlő cárját”. A „cár” fejére és vállára szőlőágból készült korona kerül. A szőlő cárja bárki lehet, ha elég vagyonos. A szőlőtől a faluig a férfiak zenekíséret mellett kocsin húzzák vagy a vállukon viszik a cárt. A faluban minden ház előtt megállnak, a gazdasszony bort hoz ki, amiből először a cár, majd a többi férfi iszik, végül a maradékkal megöntözik a cárt, hogy jó legyen a termés. Amikor a cár házához érnek, az átöltözik új ruhába, és koronával a fején és vállán egy hosszú asztalnál eti-itatja az embereket az egész faluból. Ezért választanak tehetős embert cárnak ezen az ünnepen. (Az összefoglaló a www.bolgarok.hu írása alapján készült.)

Az igazsághoz tartozik, hogy Trifon nap valójában február 1 lenne, de a különböző naptárak kreatív értelmezésével a legutóbbi időkben sikerült eltolni 14-ig, és így egybemosni a Valentin-nappal. Ennek kétségkívül előnye, hogy ha valakinek fájna a sok szirupos üdvözlőlap, piros lufi és a szívecske-maffia többi nyálas profithelye, nyugodtan nyithat inkább egy üveg bort (vagy kettőt) ezen a napon.

tz005.jpgSőt, az igazán ravaszak megünnepelhetik a levágott orrú szentet a régi naptár szerint február elsején, és az új naptár szerint 14-én is :-)

*****

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

A fekete pötty rejtélye

fekete pötty.jpg Az Útikalauz oldalon kérdezte meg egyik olvasóm, mit jelent ez a tábla, amiből többet is látott Bulgáriában autózva.

A tábla neve черна точка (cserna tocska), azaz fekete pont, és általánosságban veszélyes útszakaszt jelöl. Egész pontos definíciója: "Útszakasz magas baleseti kockázattal."

Bulgáriában már 1979 óta táblával jelölik a különösen veszélyes útszakaszokat. Ez lehet útkereszteződés, bukkanó, beláthatatlan kanyar, bármi. Érdekesség, hogy a táblát kifejezetten statisztikai alapon helyezik ki, azaz a napi átlagos autóforgalomhoz mérik az évente bekövetkező balesetek számát, és ha az magasabb egy meghatározott értéknél, az útkezelőnek ki kell helyeznie a figyelmeztető táblát.

fekete40.JPG

Maga a tábla (mint minden piros háromszög tábla) csak a figyelmet hívja fel a veszélyre, de nem jelent semmilyen kötelezettséget a sofőr számára. A "fekete pöttyöt" azonban néha kombinálják más táblákkal is, például sebességkorlátozással. Ahol pedig sebességkorlátozó tábla van, ott rendőr is lehet. Drága tapasztalat ez sokunknak.

Meglepő volt, hogy mikor a bejegyzésemhez kerestem az anyagot, a Gugli egy csomó olyan bolgár fórumot hozott fel, ahol valaki ugyanerről a tábláról érdeklődött. Az egyik topikban egy válaszoló viccesen beírta, hogy a tábla jelentése: úthibák a következő 200 kilométeren :-)

(A képek a Wikipédiáról származnak, és "apostoloff" felhasználó készítette őket.)

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

Életcél #1 kipipálva

Mindenkinek van valami hátsó gondolata, titkos vágya, miért kezd saját szabadidejében blogot írni. Nekem kettő volt: az egyik, hogy az Index címlapjára kikerüljek, a másik, hogy egy szép napon az aktuális bolgár elnök átadjon valami szerény állami kitüntetést, mondjuk egy Szt. Cirill és Metód Érdemérmet.

Nos, az elsőt ma sikeresen abszolváltuk:

2013-02-05 08.52.23.jpg

Már csak a másodikra várok. Plevneliev elnök úr, mikor lesz esedékes? Talán a holnapi sopszka-salátás írás után? :-)

2013-02-05 09.00.59.jpg

Mennyit keresnek a bolgárok?

leva002.jpgA kérdést el lehetne azzal intézni, hogy a munkanélküliség magasabb, mint Magyarországon, miközben az átlagfizetések névértéken olyan 20 százalékkal alacsonyabbak, a nyugdíjak pedig egyenesen alig láthatóak.

Csak akkor felmerül a kérdés: az a sok klassz bolgár rendszámos autó hogy kerül a parkolókba, és a látványosan költekező helyi aranyifjúság miből fizeti a rakijákat?

A helyzet az, hogy a bolgár társadalom a magyarhoz képest is szétszakadt. A bolgár középosztály hozzánk képest szerényebben él, különösen vidéken. Az átlagos nettó kereset nagyjából a magyar minimál bér szintjén van (500-600 leva, 75-90e forint), de ezen belül is nagy a szórás a nagyvárosok (Szófia, Plovdiv, Várna) fizetései, és mondjuk egy kisvárosban elérhető szint között. Szófiában egy jó szakmával, gyakorlattal rendelkező munkavállaló kb annyi pénzt kereshet, mint nálunk egy jobb vidéki nagyvárosban.

A pénzhez való hozzáállásban ugyanakkor jelentős kulturális különbségek vannak közöttünk és a bolgárok között.

1) a bolgárok kevéssé hajlamosak megtakarítani. Keresztülmentek néhány államcsődön, és sokakban kialakult az a tapasztalat, hogy a megtakarításokat úgyis elviszi egy-egy jobban fejlett hiperinfláció. Csak hogy elképzeljük: mondjuk összegyűjtöttünk egymillió forintot egy egyszerűbb használt autóra. Aztán pár hét múlva ebből már csak egy családi éttermi vacsorára futja. Aztán újabb pár hét múlva már csak egy sörre a sarki közértből… Legutóbb 1997-ben értéktelenedett el a leva – még épp eléggé élő a tapasztalat.

Tehát a tipikus bolgár, ha egy kis pénzhez jut, azonnal elkölti. Carpe diem.

2) odafigyelnek a látszatra, a külsőségekre, talán túlságosan is. Könnyen megeshet, hogy a felkapott tengerparti diszkó előtt BMW-vel menőző, a legfrissebb trendek szerint öltözött szépfiú amúgy valami elképesztően lepusztult lakótelep szélén lakik egy nagymama-bútorokkal berendezett, ezer éve kifestetlen panellakásban…

Erre a látszat-luxusra valóságos iparág épült: Bulgária a mindenhol előbukkanó hamisított ruhák, parfümök és műszaki cikkek országa.

leva001.JPG3) alacsony megélhetési költségek. Az iparcikkek Szófiában is ugyanannyiba kerülnek, mint Budapesten, de az élelmiszer már észrevehetően olcsóbb, a közüzemi díjak, a rezsi pedig lényegesen kevesebből jön ki, mint mifelénk. (Kivéve a mobiltelefont. Az ország szolgáltatói kiváló árkartellt alkotva elérték, hogy a mobilozás a magyar árakhoz szokott felhasználónak riasztóan drágának tűnjön.)

Ide tartozik, hogy Bulgáriában kirívóan alacsonyak az adók és a járulékok, cserében az állam által biztosított ingyenes szolgáltatások köre is csekély. A tandíj és a vizitdíj ezer éve ismert fogalmak, sőt, a kórházakban például az a természetes, ha a páciens magának szerzi be nemcsak a wc-papírt, de a gyógyszereket is, sőt, még a röntgenhez használt filmet is.

(A Bulgáriába utazóknak is éppen ezért érdemes kiváltaniuk a rendes utasbiztosítást! Létezik ugyanis egy párhuzamos univerzum csodás, elképesztően jól felszerelt, mosolygós szakrendelőkkel -- de ezek meg is kérik az árát a magas színvonalú szolgáltatásnak.)

4) a legtöbb családban van külföldön dolgozó családtag. Zsivkov elvtárs leváltása után azonnal megindultak az első bolgár vendégmunkások Nyugat-Európába. Ma körülbelül 600 ezer bolgár dolgozik az EU-ban, és ők folyamatosan küldik haza a kinti fizetésük egy részét. Nem nagy összegekről van szó, havi száz-kétszáz euróról, de ez a pénz mégis megjelenik a gazdaságban.

 5) erős a társadalmon belüli összetartás, fontos a család szerepe. A néha csak 100-150 leva (15-25 ezer forint) nyugdíjra jogosult nagyikat teljesen természetes, hogy a gyerekeik támogatják, a szerencsétlen sorsú családtagokat pedig szintén a család tartja a felszínen, mondjuk válás, a munkahely elvesztése vagy más tragédia után. Ha kukázók, koldusok akadnak is Szófiában, legalább hajléktalanok nincsenek.

A bolgár társadalom ráadásul rendkívül erősen gyerekcentrikus. A szülők inkább a szájuktól vonják meg a falatot, csak a család szemefénye a legjobb iskolába járjon, a legjobb ruhákat hordja, és minden hétvégén elmehessen bulizni.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

 

 

Jön a nyár!

IMG_6279.jpg...oké, van még addig egy kis idő sajnos, viszont a macikkal együtt mi is ébredezünk a téli álmunkból, amíg Szófiában például átadtak egy komplett metróvonalat, meg újabb pár tucat kilométer autópályát, a blogra elkészült két írás is, hamarosan fel is kerülnek. Az egyik írás Aranyhomokot magyarázza el, a másik pedig azt, hogy miből él az átlagos állambolgár -- bocs, már régóta készültem, hogy ezt a szánalmas szóviccet elsüssem :-)

Lesz még szó más üdülőtelepekről, azonnal megmutatjuk, ha elkészül a híres útleírás idei frissítése, megírjuk az igazi sopszka saláta lényegét, és mutatunk egy csomó fényképet arról, milyen módszerekkel próbálnak átverni minket a bulgáriai pénzváltók.

Igen vagy nem?

Emlékszem, amikor életemben először érkeztem Szófiába, nem ittam kólát. Bevackoltam a szállodai szobámba, lementem a bárba, és mivel már a recepciós sem volt beszélni világnyelv, a pincért egy bravúros bolgár nyelvi formulával támadtam le:

-         Kokakóla?

Akkor még nem tudtam, hogy ez egyébként nem helyes: a bolgároknál a „kóla” szó automatikusan a kokakólát jelenti, a Pepsi az nem kóla, hanem „pepszi.”

Mivel mégiscsak szállodáról volt szó, a pincér érteni vélte a kérdésemet, legalábbis nem tett semmit azért, hogy tisztázza az esetleges problémát, ezért is lepődtem meg, amikor egyszerűen szomorúan ingatni kezdte a fejét. „Tonik!” módosítottam tehát a rendelésen, mire nem szólt semmit, csak szó nélkül kihozott egy üveggel.

Azért aki járt már Bulgáriában, az ezen a ponton már sejti, hogy lapult ám bőven kóla is a hűtőben, csak volt egy kis kommunikációs zavar.

Alapértelmezésben ugyanis a bolgárok „fordítva” jelzik a fejükkel az igent és a nemet. Az igenre rázzák a fejüket (mint a sztoriban a pincérem), a nemre ellenben lelkesen bólogatnak.

confused-face.jpgEz a leírás azért nem teljesen precíz: a fejrázás és a bólogatás ugyanis nem pontosan úgy történik, ahogy mi magyarok csináljuk. Az igen nem fejrázás, inkáb a fej jobbra-balra ingatása a nyakon, kicsi, kissé határozatlan mozdulatokkal. A nem sem heves bólogatás, csak egy mozdulat, ami – a legtöbb európai gesztikulálásával ellentétben – nem fentről indul lefelé, hanem fordítva, alulról felfelé, mintha csak valaki a távolba bökne.

A történet persze az, hogy az agyafúrt bolgárok az ötszáz éves török iga alatt találták ki és tökéletesítették a módszert, hogy ezzel is félrevezessék és becsapják a gaz oszmánokat, de aki elmélyül a kérdésben, az rájöhet, hogy ez a dolog nem így működik, ezeket az alapvető gesztusokat nem felnőttként, hanem valahol a bölcsőben programozzuk be, arra pedig elég nehéz rávenni az anyukák többségét, pláne tömegkommunikáció nélkül, hogy direkte fordítva mozgassák a fejüket. Valószínűleg egy ősibb dologról lehet szó, amit az is alátámaszt, hogy a szomszédos népek igen-nem gesztusai sem mindig egyértelműek egy magyar látogató számára.

A fordított fejmozgatás az első napokban ez valóban furcsa, szokatlan, esetleg egyenesen zavarba ejtő a számunkra, pont mint a baloldali közlekedés a briteknél, de meg lehet szokni. Pontosabban meg lehetne, ha nem vinnének egy kis plusz színt a történetbe a művelt bolgárok, akik tudják, hogy ők a kivételek, és a világ igazából fordítva gesztikulál. Nos, ez a bolgár, amikor átprogramozza az agyát, hogy most külföldivel beszél, mindegy hogy angolul vagy bolgárul, tud ám a mi normáink szerint is bólogatni.

Csak éppen nem mindegyikük, és pláne nem következetesen.

Az elmúlt tizenévben én rá is szoktattam magam, hogy csak a kimondott szóban hiszek: ha fontos kérdésről van szó, nem bízom a gesztusokban, vissza is kérdezek: da ili ne?