Bulgária - all inclusive

Hurrá, Bulgária!

Néhány szexi vodkareklám

2013. február 24.

18 éven felülieknek! -- minden szempontból!

A tegnapi csomagolástechnikai posztba ugyan linkeltem a bolgár gyártmányú Flirt vodka reklámjainak oldalát, dehát tudom én, hogy a kutya nem nyitja meg a szöveges linkeket, viszont ez tényleg vicces, úgyhogy inkább csinálok belőle egy önálló anyagot.

A reklámokról annyit kell tudni, hogy a kétezres évek első felében, a márka bevezetésekor jelentek meg, de egyszerre mindenhol: óriásplakátokon, újságok egész oldalas hirdetéseiben, éttermek kirakatában és itallap-mellékleteként. A nem különösebben prűd bolgárokat is sokkolta az anyagok szókimondása, miközben hát éppenhogy semmi szókimondás nem volt a plakátokban, csak tortakészítés, földrengés, csipkebogyószedés...

flirt new 2.jpg

A fenti volt az első két anyag, ami megjelent. Ezek még szövegcentrikusak voltak. A felirat azt mondja, hogy "tortát sütött," illetve hogy "nem tud gyorsan választani az étlapról." A márka saját szlogenje (zapazva szpomenite - Megőrzi az emlékeket) talán túl soknak is tűnik ide.

flirt new 1.jpg

A második sorozat hozta az elsők stílusát. Sok szexet nem látunk -- végül is a mosolygós lány is csak azt mondja, hogy megbotlott a lépcsőn, a fiú pedig -- a felirat szerint -- éppen a csillagokat számolja.

flirt new 4.jpg

Újabb veszélyes élethelyzetek: az első képen "földrengés volt," a srác pedig csak csipkebogyót szedett. Höhöhö.

flirt new 5.jpg

Ez a sorozat egy évvel későbbi, itt már nincs egyéni szöveg, minden képen az a kérdés: Készen álltok a mai estére?

flirt new 3.jpg

Ez a két kép egy újabb évadban jelent meg. Talán egy kicsit szájbarágós az ötlet. A szöveg a tavalyi, Készen vagytok a ma estére? Itt kezdődött a hanyatlás.

flirt6.jpg

Ennek a sorozatnak volt angol nyelvű változata is, a fene tudja, mi célból. (Azt észrevettétek, hogy a macinak is be van kötve a szeme?)

flirt9.jpg

Talán ez volt az utolsó érdekes anyag. A szöveg már itt is uncsi (kb "Indul a szezon"), de a képre adott reakció mindenkinél ugyanaz: először összehúzott szem, mi is akar ez lenni, aztán széles vigyor, amikor leesik... Ugyehogy? :-)

flirt8.jpg

A későbbi években a kampány ellaposodott, a vicces célozgatásokból inkább direktben bikinis lányok lettek. A szöveg is unalmas: Hallgass az angyalodra! Hát, jobb reklámcégeknél egy ilyen "szlogen" nem nagyon megy át.

flirt7.jpg

A direktben erotikus tartalom egyébként így nézett ki az utcán. Csak nekem sok, mondjuk egy játszótéren, mint a fotón is? A felirat is csak a Nike Just Do It! szlogenének nyers fordítása, amit meg sem kísérlünk magyarul visszaadni, egyébként meg bolgárul is roppant bénán hangzik.


Ja, és hogy maga a Flirt vodka milyen? Elég szar. Árban és minőségben is olyan alsó-közép kategória. Tessék inkább rakiját inni.

Valentin napi extra: a levágott orrú Szent Trifon

tz001.jpgMit ünnepelnek vajon a bolgárok február 14-én? Na  jó, persze, a Valentin-napot, de ez náluk is ugyanolyan frissen importált ünnep, mint minálunk. A bolgárok február 14-én kérem szépen a bort ünneplik, méghozzá a levágott orrú szent, Trifon napján. A bor mellett a szőlészek, kertészek és -- nem meglepő -- a kocsmárosok ünnepnapja is ez.

A monda szerint ennek a Trifon nevű katolikus papnak is volt egy szőlője, és amikor egy nap kiment oda, megjelent neki Szűz Mária. Ha már így alakult, Trifon fel is tette a legérdekesebb kérdést, miszerint ki is az igazi apukája az ő kicsi fiának. Mária nem értette a tréfát, így arra ítélte Trifont, hogy a saját metszőkésével vágja le a saját orrát, így lett ő Trifon Zarezan, azaz a "megvágott" Trifon.

tz004.jpgIlyen belépő után eléggé kell küzdeni ahhoz, hogy valaki szent lehessen, ehhez speciel Trifonnak is mártírhalált kellett halnia: Dekiosz császár (249-251) keresztényüldözése idején Trifont elfogták és Nikeába hurcolták. Válogatott kínzásokkal akarták rábírni, hogy tagadja meg keresztény hitét, ő azonban állhatatos maradt, így jól le is fejezték. A sztori a szőlőkertben azonban annyira hozzá kötődik, hogy az ikonokon is metszőkéssel a kezében ábrázolják. (Viszont sértetlen orral. Nahát.)

A Trifon-nap szerencsére nem a lefejezés-motívumot ragadta meg, hanem a bor és a vígadozás napjává vált. Érdekes módon, miközben a szocializmusban a pártvezetők nem nézték jó szemmel a templomba járást karácsonykor vagy húsvétkor, a Szent Trifon napi ünnepélyes lerészegedést sosem kifogásolták.

Érdemes elolvasni a hagyományos falusi népszokást is, gyönyörű esettanulmány a módszeres berúgáshoz:

Korán reggel a gazdasszony kenyeret süt és tyúkot főz. Tarisznyába teszi a kenyeret, a tyúkot és egy borral teli kulacsot. A gazda a vállára veszi a tarisznyát és falubeli férfiakkal elindul a szőlőbe. Ott mindenki elvégzi a szőlőmetszés szertartását: kelet felé fordul, keresztet vet és lemetsz néhány ágat, a vágás helyét meglocsolja borral, és azt mondja: „Ahány csepp, annyi tő szőlő.”

tz002.jpg

Ezután a férfiak megválasztják a „szőlő cárját”. A „cár” fejére és vállára szőlőágból készült korona kerül. A szőlő cárja bárki lehet, ha elég vagyonos. A szőlőtől a faluig a férfiak zenekíséret mellett kocsin húzzák vagy a vállukon viszik a cárt. A faluban minden ház előtt megállnak, a gazdasszony bort hoz ki, amiből először a cár, majd a többi férfi iszik, végül a maradékkal megöntözik a cárt, hogy jó legyen a termés. Amikor a cár házához érnek, az átöltözik új ruhába, és koronával a fején és vállán egy hosszú asztalnál eti-itatja az embereket az egész faluból. Ezért választanak tehetős embert cárnak ezen az ünnepen. (Az összefoglaló a www.bolgarok.hu írása alapján készült.)

Az igazsághoz tartozik, hogy Trifon nap valójában február 1 lenne, de a különböző naptárak kreatív értelmezésével a legutóbbi időkben sikerült eltolni 14-ig, és így egybemosni a Valentin-nappal. Ennek kétségkívül előnye, hogy ha valakinek fájna a sok szirupos üdvözlőlap, piros lufi és a szívecske-maffia többi nyálas profithelye, nyugodtan nyithat inkább egy üveg bort (vagy kettőt) ezen a napon.

tz005.jpgSőt, az igazán ravaszak megünnepelhetik a levágott orrú szentet a régi naptár szerint február elsején, és az új naptár szerint 14-én is :-)

*****

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

A fekete pötty rejtélye

fekete pötty.jpg Az Útikalauz oldalon kérdezte meg egyik olvasóm, mit jelent ez a tábla, amiből többet is látott Bulgáriában autózva.

A tábla neve черна точка (cserna tocska), azaz fekete pont, és általánosságban veszélyes útszakaszt jelöl. Egész pontos definíciója: "Útszakasz magas baleseti kockázattal."

Bulgáriában már 1979 óta táblával jelölik a különösen veszélyes útszakaszokat. Ez lehet útkereszteződés, bukkanó, beláthatatlan kanyar, bármi. Érdekesség, hogy a táblát kifejezetten statisztikai alapon helyezik ki, azaz a napi átlagos autóforgalomhoz mérik az évente bekövetkező balesetek számát, és ha az magasabb egy meghatározott értéknél, az útkezelőnek ki kell helyeznie a figyelmeztető táblát.

fekete40.JPG

Maga a tábla (mint minden piros háromszög tábla) csak a figyelmet hívja fel a veszélyre, de nem jelent semmilyen kötelezettséget a sofőr számára. A "fekete pöttyöt" azonban néha kombinálják más táblákkal is, például sebességkorlátozással. Ahol pedig sebességkorlátozó tábla van, ott rendőr is lehet. Drága tapasztalat ez sokunknak.

Meglepő volt, hogy mikor a bejegyzésemhez kerestem az anyagot, a Gugli egy csomó olyan bolgár fórumot hozott fel, ahol valaki ugyanerről a tábláról érdeklődött. Az egyik topikban egy válaszoló viccesen beírta, hogy a tábla jelentése: úthibák a következő 200 kilométeren :-)

(A képek a Wikipédiáról származnak, és "apostoloff" felhasználó készítette őket.)

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

Életcél #1 kipipálva

Mindenkinek van valami hátsó gondolata, titkos vágya, miért kezd saját szabadidejében blogot írni. Nekem kettő volt: az egyik, hogy az Index címlapjára kikerüljek, a másik, hogy egy szép napon az aktuális bolgár elnök átadjon valami szerény állami kitüntetést, mondjuk egy Szt. Cirill és Metód Érdemérmet.

Nos, az elsőt ma sikeresen abszolváltuk:

2013-02-05 08.52.23.jpg

Már csak a másodikra várok. Plevneliev elnök úr, mikor lesz esedékes? Talán a holnapi sopszka-salátás írás után? :-)

2013-02-05 09.00.59.jpg

Mennyit keresnek a bolgárok?

leva002.jpgA kérdést el lehetne azzal intézni, hogy a munkanélküliség magasabb, mint Magyarországon, miközben az átlagfizetések névértéken olyan 20 százalékkal alacsonyabbak, a nyugdíjak pedig egyenesen alig láthatóak.

Csak akkor felmerül a kérdés: az a sok klassz bolgár rendszámos autó hogy kerül a parkolókba, és a látványosan költekező helyi aranyifjúság miből fizeti a rakijákat?

A helyzet az, hogy a bolgár társadalom a magyarhoz képest is szétszakadt. A bolgár középosztály hozzánk képest szerényebben él, különösen vidéken. Az átlagos nettó kereset nagyjából a magyar minimál bér szintjén van (500-600 leva, 75-90e forint), de ezen belül is nagy a szórás a nagyvárosok (Szófia, Plovdiv, Várna) fizetései, és mondjuk egy kisvárosban elérhető szint között. Szófiában egy jó szakmával, gyakorlattal rendelkező munkavállaló kb annyi pénzt kereshet, mint nálunk egy jobb vidéki nagyvárosban.

A pénzhez való hozzáállásban ugyanakkor jelentős kulturális különbségek vannak közöttünk és a bolgárok között.

1) a bolgárok kevéssé hajlamosak megtakarítani. Keresztülmentek néhány államcsődön, és sokakban kialakult az a tapasztalat, hogy a megtakarításokat úgyis elviszi egy-egy jobban fejlett hiperinfláció. Csak hogy elképzeljük: mondjuk összegyűjtöttünk egymillió forintot egy egyszerűbb használt autóra. Aztán pár hét múlva ebből már csak egy családi éttermi vacsorára futja. Aztán újabb pár hét múlva már csak egy sörre a sarki közértből… Legutóbb 1997-ben értéktelenedett el a leva – még épp eléggé élő a tapasztalat.

Tehát a tipikus bolgár, ha egy kis pénzhez jut, azonnal elkölti. Carpe diem.

2) odafigyelnek a látszatra, a külsőségekre, talán túlságosan is. Könnyen megeshet, hogy a felkapott tengerparti diszkó előtt BMW-vel menőző, a legfrissebb trendek szerint öltözött szépfiú amúgy valami elképesztően lepusztult lakótelep szélén lakik egy nagymama-bútorokkal berendezett, ezer éve kifestetlen panellakásban…

Erre a látszat-luxusra valóságos iparág épült: Bulgária a mindenhol előbukkanó hamisított ruhák, parfümök és műszaki cikkek országa.

leva001.JPG3) alacsony megélhetési költségek. Az iparcikkek Szófiában is ugyanannyiba kerülnek, mint Budapesten, de az élelmiszer már észrevehetően olcsóbb, a közüzemi díjak, a rezsi pedig lényegesen kevesebből jön ki, mint mifelénk. (Kivéve a mobiltelefont. Az ország szolgáltatói kiváló árkartellt alkotva elérték, hogy a mobilozás a magyar árakhoz szokott felhasználónak riasztóan drágának tűnjön.)

Ide tartozik, hogy Bulgáriában kirívóan alacsonyak az adók és a járulékok, cserében az állam által biztosított ingyenes szolgáltatások köre is csekély. A tandíj és a vizitdíj ezer éve ismert fogalmak, sőt, a kórházakban például az a természetes, ha a páciens magának szerzi be nemcsak a wc-papírt, de a gyógyszereket is, sőt, még a röntgenhez használt filmet is.

(A Bulgáriába utazóknak is éppen ezért érdemes kiváltaniuk a rendes utasbiztosítást! Létezik ugyanis egy párhuzamos univerzum csodás, elképesztően jól felszerelt, mosolygós szakrendelőkkel -- de ezek meg is kérik az árát a magas színvonalú szolgáltatásnak.)

4) a legtöbb családban van külföldön dolgozó családtag. Zsivkov elvtárs leváltása után azonnal megindultak az első bolgár vendégmunkások Nyugat-Európába. Ma körülbelül 600 ezer bolgár dolgozik az EU-ban, és ők folyamatosan küldik haza a kinti fizetésük egy részét. Nem nagy összegekről van szó, havi száz-kétszáz euróról, de ez a pénz mégis megjelenik a gazdaságban.

 5) erős a társadalmon belüli összetartás, fontos a család szerepe. A néha csak 100-150 leva (15-25 ezer forint) nyugdíjra jogosult nagyikat teljesen természetes, hogy a gyerekeik támogatják, a szerencsétlen sorsú családtagokat pedig szintén a család tartja a felszínen, mondjuk válás, a munkahely elvesztése vagy más tragédia után. Ha kukázók, koldusok akadnak is Szófiában, legalább hajléktalanok nincsenek.

A bolgár társadalom ráadásul rendkívül erősen gyerekcentrikus. A szülők inkább a szájuktól vonják meg a falatot, csak a család szemefénye a legjobb iskolába járjon, a legjobb ruhákat hordja, és minden hétvégén elmehessen bulizni.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

 

 

Jön a nyár!

IMG_6279.jpg...oké, van még addig egy kis idő sajnos, viszont a macikkal együtt mi is ébredezünk a téli álmunkból, amíg Szófiában például átadtak egy komplett metróvonalat, meg újabb pár tucat kilométer autópályát, a blogra elkészült két írás is, hamarosan fel is kerülnek. Az egyik írás Aranyhomokot magyarázza el, a másik pedig azt, hogy miből él az átlagos állambolgár -- bocs, már régóta készültem, hogy ezt a szánalmas szóviccet elsüssem :-)

Lesz még szó más üdülőtelepekről, azonnal megmutatjuk, ha elkészül a híres útleírás idei frissítése, megírjuk az igazi sopszka saláta lényegét, és mutatunk egy csomó fényképet arról, milyen módszerekkel próbálnak átverni minket a bulgáriai pénzváltók.

Igen vagy nem?

Emlékszem, amikor életemben először érkeztem Szófiába, nem ittam kólát. Bevackoltam a szállodai szobámba, lementem a bárba, és mivel már a recepciós sem volt beszélni világnyelv, a pincért egy bravúros bolgár nyelvi formulával támadtam le:

-         Kokakóla?

Akkor még nem tudtam, hogy ez egyébként nem helyes: a bolgároknál a „kóla” szó automatikusan a kokakólát jelenti, a Pepsi az nem kóla, hanem „pepszi.”

Mivel mégiscsak szállodáról volt szó, a pincér érteni vélte a kérdésemet, legalábbis nem tett semmit azért, hogy tisztázza az esetleges problémát, ezért is lepődtem meg, amikor egyszerűen szomorúan ingatni kezdte a fejét. „Tonik!” módosítottam tehát a rendelésen, mire nem szólt semmit, csak szó nélkül kihozott egy üveggel.

Azért aki járt már Bulgáriában, az ezen a ponton már sejti, hogy lapult ám bőven kóla is a hűtőben, csak volt egy kis kommunikációs zavar.

Alapértelmezésben ugyanis a bolgárok „fordítva” jelzik a fejükkel az igent és a nemet. Az igenre rázzák a fejüket (mint a sztoriban a pincérem), a nemre ellenben lelkesen bólogatnak.

confused-face.jpgEz a leírás azért nem teljesen precíz: a fejrázás és a bólogatás ugyanis nem pontosan úgy történik, ahogy mi magyarok csináljuk. Az igen nem fejrázás, inkáb a fej jobbra-balra ingatása a nyakon, kicsi, kissé határozatlan mozdulatokkal. A nem sem heves bólogatás, csak egy mozdulat, ami – a legtöbb európai gesztikulálásával ellentétben – nem fentről indul lefelé, hanem fordítva, alulról felfelé, mintha csak valaki a távolba bökne.

A történet persze az, hogy az agyafúrt bolgárok az ötszáz éves török iga alatt találták ki és tökéletesítették a módszert, hogy ezzel is félrevezessék és becsapják a gaz oszmánokat, de aki elmélyül a kérdésben, az rájöhet, hogy ez a dolog nem így működik, ezeket az alapvető gesztusokat nem felnőttként, hanem valahol a bölcsőben programozzuk be, arra pedig elég nehéz rávenni az anyukák többségét, pláne tömegkommunikáció nélkül, hogy direkte fordítva mozgassák a fejüket. Valószínűleg egy ősibb dologról lehet szó, amit az is alátámaszt, hogy a szomszédos népek igen-nem gesztusai sem mindig egyértelműek egy magyar látogató számára.

A fordított fejmozgatás az első napokban ez valóban furcsa, szokatlan, esetleg egyenesen zavarba ejtő a számunkra, pont mint a baloldali közlekedés a briteknél, de meg lehet szokni. Pontosabban meg lehetne, ha nem vinnének egy kis plusz színt a történetbe a művelt bolgárok, akik tudják, hogy ők a kivételek, és a világ igazából fordítva gesztikulál. Nos, ez a bolgár, amikor átprogramozza az agyát, hogy most külföldivel beszél, mindegy hogy angolul vagy bolgárul, tud ám a mi normáink szerint is bólogatni.

Csak éppen nem mindegyikük, és pláne nem következetesen.

Az elmúlt tizenévben én rá is szoktattam magam, hogy csak a kimondott szóban hiszek: ha fontos kérdésről van szó, nem bízom a gesztusokban, vissza is kérdezek: da ili ne?

Egy örök dilemma: önellátás vagy All Inclusive?

s3.jpgTisztázzuk a definíciókat: az All Inclusive az a szolgáltatás, amikor a szálloda reggelit-ebédet-vacsorát ad, többnyire svédasztalos rendszerben, illetve az étkezések között is eteti-itatja a vendégeket. Az ételfogyasztás nincs limitálva, az italfogyasztásban az a "limit," hogy mit szolgálnak fel: az üdítők-ásványvizek nyilván benne vannak, és általában a csapolt sör, valamilyen kimért bor és a kommersz röviditalok is.

Az önellátás nem azt jelenti, hogy magunkra főzünk: Bulgáriában a bolti árak alig valamivel alacsonyabbak a magyarországi árszínvonalnál (pláne az üdülőhelyeken), viszont az éttermi étkezés érezhetően olcsóbb. A vásárláshoz ráadásul szükséges lehet a bolgár nyelvtudás: az eladók nem fognak idegen nyelvet beszélni, viszont a boltok nagy része hagyományos, "pultos" bolt, ahol könnyen kommunikációs sokk léphet fel. De még a szupermarketekben sem egyértelmű minden, mert a termékek, márkák nagyban eltérőek - például a paprikakrémről nyelvtudás nélkül nehéz eldönteni, hogy édes-e (szladok) vagy csípős (ljut).

Meg különben is, aki külföldön nyaral, az igenis kóstolja végig a helyi kulináriát: a hazulról hozott Globus babgulyáskonzerv vagy a helyben főzött magyaros lecsó biztos finom, de ahhoz elég leszaladni a délegyházi bányatavakhoz, nem kell ezersok kilométert autózni/repülni...

Önellátás alatt tehát azt értem, amikor az ember a szállodában maximum reggelizik (az mégiscsak kényelmes, valljuk be), viszont reggeli után elszakad a szálloda éttermétől.

Az All Inclusive (AI) kétségtelen előnye, hogy az ára jutányos. Bulgáriában viszonylag olcsó ugyan a vendéglátás, de az AI árakkal nyilván nehéz versenyezni. Nem kell ahhoz folyamatosan tömni valakinek az arcát, hogy az AI előnybe kerüljön, ha pusztán a pénztárca szemszögéből vizsgálódunk.

s2.jpg

Az olcsóságból következik azonban az AI legnagyobb problémája is. Gondoljuk magunkat egy pillanatra a szállodatulajdonos helyébe: az addig rendben van, hogy a saját üzletét alapvetően mindenki a többség szereti tisztességesen csinálni, de a legfőbb motiváció, az elégedett vendégek visszatérése teljesen hiányzik. Aki előre befizetett, az úgyis minden nap ott eszik, és hogy jövőre visszajön-e, az nem túl érdekes, a szobákat az utazási irodák veszik meg nagy tételben -- nem a nyaralóval kell jóban lenni, hanem az üzletkötővel.

Csak arra kell vigyázni, hogy nagy botrány ne legyen: mondjuk egy szalmonella-fertőzés az gáz, vagy ha egyszer minden kaja egyszerre elfogy, de ezt leszámítva mehet a klasszikus vendéglátós trükközés, az eleve "akciós" (gyenge minőségű, tömegtermeléssel előállított, esetleg éppen lejáró szavatosságú) alapanyagok használata, a déli maradék kreatív esti (vagy pláne másnap déli) újra felhasználása, az italok vizezése, és más apró okosságok, amik a fogyasztás visszafogására szolgálnak -- például, hogy egyes helyeken egy almát sem lehet kivinni az étkezőből, hogy az italokat mindig pici pohárban szervírozzák, hogy a napközbeni pultos kiszolgálás szándékosan lassú, satöbbi.

Az ételválasztékkal ráadásul illik biztosra menni: a legnagyobb pazarlás, ha a svédasztalon egy fogáshoz hozzá sem nyúlnak. Ez azt jelenti, hogy a szakács igyekszik a nagyon hagyományos európai konyha felé fordulni, a helyi specialitások kárára, ami vonatkozik az ételek fűszerezésére is. Nagyobb eséllyel találkozhatunk bolognai spagettivel vagy bécsi szelettel a fogások között, mint egy jó kis kavarmával, taratorral, hogy a skembe csorbát vagy a cacát ne is említsem. (Aki neadjisten nem ismerné ezeket a bolgár kajákat, az feltétlenül nézzen vissza a blogba, lesz még róluk szó, akár receptekkel is.)

s1.jpg

Olcsón degeszre tömni a hasat kiváló tehát az AI, de aki igényes arra, mi kerül az asztalára, vagy csak egyszerűen kíváncsi a helyi ízekre, annak frusztráló lehet a sok remek étterem mellett úgy elmenni, hogy tudja, ma este is csak a szállodai menza unalma várja.

Bár gasztronómiai szempontból az All Inclusive kétségtelenül necces, azért ne írjuk le teljesen. Egyrészt kivétel erősíti a szabályt: ha nem is jellemző, de mindig van szállodai konyha, ahol kitesznek magukért. Másrészt vannak élethelyzetek, amikor az AI a megfelelő kompromisszum. Kis gyerekkel (pláne többel) az ember például hajlamos átértékelni az étterembe járás örömeit...

Alapvetően azért inkább válasszuk a szabadságot, és ne kössük magunkat a szállodához. Azt hiszem, ez is fejben dől el, mint annyi minden más: készüljünk fel lelkileg arra, hogy bizony többe fog kerülni a nyaralás, de már előre örüljünk a sok nyálcsorgató finomságnak, a kellemes hangulatoknak, amivel az igazi bolgár vendéglátás vár minket.

Zdravejte Vszicski - Helló Mindenki!

Hurrá, Bulgária!

Létezik egy topik az Index Fórumon, ahol hosszú évek óta a Bulgáriába készülő nyaralók kérnek és adnak tanácsokat. Mivel magam másfél évtizedig éltem, tanultam és dolgoztam Bulgáriában, és hát mi tagadás, egy kicsit el is bolgárosodtam, a kezdetektől nagy lelkesedéssel, és remélhetőleg hasznosan vettem részt a társalgásban. Azt ugyan ritkán tudtam megmondani, hogy az X szállodában melyik szobák néznek a tengerre, mit adnak reggelire, és hol lehet a környéken a legolcsóbban rózsaolajat kapni (broáf), viszont ha a közelben lévő látnivalók, a pénzváltók trükközése, a helyi konyha specialitásai vagy hasonlók kerültek szóba, akkor szívesen megosztottam a tapasztalataimat.

Az egész fórumozásban az bosszantott, hogy hiába írtam egy alapos, izgalmas hozzászólást, az a fórumok természetes élete miatt elveszett a többi hozzászólás között, annyira, hogy már a Google robotok sem igazán találják meg. Halló, hát mit hagyok így az utókorra? :-) És főleg: az utazók hogyan találják meg azt a rengeteg bölcsességet, amit talán hasznosnak találnának, de sohasem találkoznak vele?

Így született meg az ötlet: önálló blog.

Azért ősszel indul, hogy a jövő évi szezon előtt már fel legyen töltve tartalommal, a jövő nyári utazást tervezők már sok izgalmas és hasznos olvasnivalót találjanak. A tavaszig feltöltendő saját anyagok nagy része az Index topikban korábban írt hozzászólásaim szerkesztett, aktualizált, jobban kifejtett változatai lesznek, de lesznek linkek mások által írt cikkekre, érdekességekre, nyáridéző videoklipekre, a bolgár kultúra magyarországi elérhetőségére.

A témák többsége követi az utazók érdeklődését, sok-sok tenger, homokos part, de időről-időre szeretnék írni más, Bulgáriával kapcsolatos témákról, például ha egy-egy téma miatt Bulgária bekerül a nemzetközi hírekbe, itt biztosan lesz elemzés...

A blogok halála, ha az érdeklődő olvasók nem kapnak értesítést új posztok születéséről. Ezért hoztam létre egy saját Facebook-csoportot, itt:

https://www.facebook.com/pages/Hurr%C3%A1-Bulg%C3%A1ria-a-bolg%C3%A1r-tengerparton-nyaralunk/374681519270902

Tessék lájkolni, és akkor naprakészen érkeznek a hírek a friss bejegyzésekről. 

Dobre dosli v Balgarija :-)

bg001.jpg