Honnan lesz nekük levánk?

 2014.08.21. 02:07

5f1244f8dff53c8b23b286c03aa778c5_big.jpg

Kezdjük ezt a posztot is az elmaradhatatlan nyelvészkedéssel: magyarul ugyan levának hívjuk a bolgár fizetőeszközt, de helyesen „lev” lenne a neve, mert ez a pénznem egyes száma. Más nyelvek egyébként így is vették át. A „leva” már egyfajta többes szám (amit számnevek után használnak), és amit az egylevásnál nagyobb névértékű pénzekre írnak.

Miután ezt tisztáztuk, visszaváltok az elfogadott magyar szóhasználatra, és a továbbiakban én is levázni fogok. (A szó maga egyébként azt jelenti, hogy „oroszlán,” bár a bolgár helyesírási reform óta már másképp írják a pénznemet, mint a szavannai ragadozót.) A leva egyébként 1881 óta számít hivatalos fizetőeszköznek Bulgáriában.

A Bulgáriába látogató magyaroknak alapvetően három forrásból lehet levájuk:

1)      még a kiutazás előtt forintért váltanak bankban vagy pénzváltóban

2)      itthon eurót váltanak, amit kint továbbváltanak levára

3)      bankautomatából veszik ki Bulgáriában

illetve a fentiek kombinációja.

 

Nézzük sorra az egyes módszerek előnyeit és hátrányait.

 

  1. Forintért levát

 

Tulajdonképpen ez lenne a legegyszerűbb művelet: ha a fizetésünket forintban kapjuk, odakint viszont levára van szükségünk, váltsuk be direktben. Persze ha ez ilyen egyszerű lenne, nem lenne szükség erre a blogbejegyzésre :-)

Arról mindenkit lebeszélnék, hogy magyar húszezresekkel vágjon neki Bulgáriának. Bulgáriában nem nagyon szeretik a forintot, pusztán azért, mert nem használják. A kereskedelemben többnyire euró az elszámolás alapja, a közvetlen forint igényt csak a Magyarországra utazó bolgár turisták jelentik, de a turisták mozgása a két ország között egyenlőtlen: az utóbbi években sokkal több magyar utazik Bulgáriába, mint ahány bolgár Magyarországra. Arról nem is beszélve, hogy különböző okok miatt eleve gyakori, hogy a bolgároknak van otthon eurójuk is -- például a külföldön dolgozók eurós hazautalásai miatt.

Emiatt a kiegyensúlyozatlanság miatt a bankok és a pénzváltók eleve úgy kalkulálnak, hogy a saját euró árfolyamukon konvertálják át a forintot, és a kevéssé keresett valutával járó többlet munka miatt plusz költséget számolnak fel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kinti forintváltás 5-10 százalékkal kevesebb levát eredményez, mint minden más módszer. Plusz ott a kockázat, hogy a forintot eleve csak a nagyobb  pénzváltók, és bankfiókok listázzák, ezekből pedig nincs olyan sok. Pláne olyan nem, ami éjjel-nappal nyitva lenne. Tehát ez a megoldás drága és kockázatos is - felejtsük el.

Ha Magyarországon veszünk levát, egyszerűbb a helyzet, de a tipikus „sarki” pénzváltó nemigen tart készleten annyi levát, amivel egy négytagú család egy-két hétig ehet-ihat-tankolhat Bulgáriában, tehát előfordulhat, hogy kétszer kell megjelennünk: először, amikor megrendeljük a pénzt, és másodszor, amikor át is tudjuk azt venni. 

Az árfolyamok nagyon szórnak: beszámolók szerint egy-két helyen ugyan egész normális mennyiségű levát kaphatunk a forintunkért, de többnyire nem - résen kell lenni, na.

Szerencsénkre a leva pontos árfolyamát könnyű kiszámolni, és összehasonlítani azzal az értékkel, amennyiért a pénzváltó kínálja.

A leva árfolyama ugyanis a német márkához van kötve már 1997 óta, akkor – az éppen hiperinflációba süllyedő, a gazdasági csőd állapotába került országban – kitalálták az 1 leva = 1 márka árfolyamot, és az azt garantáló pénzügyi mechanizmust („valutatanács,” angolul „currency board”).

Emiatt az „új leva” miatt van az egyébként, hogy a bolgár leva, mint pénznem, hivatalos ISO rövidítése nem a logikus BGL, hanem a furcsa BGN (N = New). A valutatanács persze az euró bevezetésével is fennmaradt, de az átváltás már nem ennyire egyszerű és szép: 1 euró = 1.9558 leva, középárfolyamon. Ez egy fix összeg, nem változik, tehát a bolgár újságok nem is közlik az aznapi EUR-árfolyamot, hiszen az elég unalmas lenne.

Ami az eurót illeti, a bolgár pénzváltók hajlamosak nagyon minimális haszonkulccsal dolgozni, így nem lehetetlen olyan városi pénzváltót találni, ahol az 1.95-ös vételi árfolyam is elérhető – és nincs semmi trükközés sem a dologban.

A bankok tipikusan 1.92 – 1.94 levát adnak egy euróért, de a tengerparton sem nehéz olyan váltót találni, ahol legalább 1.91 – 1.92 az árfolyam. (Ehhez képest a reptéren vagy egyes szállodákban elérhető 1.65 – 1.75 árfolyam fájdalmasan rossz, ezzel a továbbiakban nem is foglalkozunk.)

A helyes döntési mechanizmus tehát az, hogy az adott, levával valóban kereskedő magyarországi pénzváltó euró árfolyamát elosztjuk mondjuk 1.91-gyel (ennyit mindenképp kapunk az euróért), és ez alapján eldöntjük, megéri-e levát venni, vagy maradjunk az eurónál.

Ami a konkrét példát illeti, Budapesten, a Nagykörúton a mai napon (2014.08.20.) egy frekventált pénzváltó 314.50 forintért árulta az eurót, 167.00 forintért a levát. Ha a 314.50 árfolyamot elosztjuk 1.91-gyel, 164.65 forint jön ki. (Ha optimisták és türelmesek vagyunk, megcélozhatjuk az 1.94 árfolyamot is, ebben az esetben 162.11 forintra jön ki egy leva.) Itt tehát az az eredmény, hogy nem érdemes közvetlenül levát váltani, mert minden egyes leva 2.5 - 5 forintal lesz drágább így, mint ha eurót viszünk. Ráadásul, mint említettem, könnyen előfordulhat, hogy kétszer kell mennünk: egyszer, amikor megrendeljük a pénzt, és még egyszer, amikor megérkezik a leva, és át tudjuk venni.

A fenti példa egyébként elég általános: a legtöbb pénzváltó az euróhoz képest magasabb árréssel árulja a levát, így összességében megérheti inkább eurót váltani. De legyen nálunk zsebszámológép és ne féljünk használni.

 

  1. Forintért eurót, euróét levát

 

A fenti példából az jött ki, hogy sok esetben (de talán helyesebb úgy fogalmazni: a legtöbb esetben) érdemes inkább eurót váltani, és azt már Bulgáriában tovább váltani levára. Ennek az az előnye is megvan, hogy szinte biztosan csak egyszer kell felkeresnünk a pénzváltót, és út közben is olyan valuta van a kezünkben, amit végszükség esetén mindenhol elfogadnak.

Itt a problémát a csaló pénzváltók jelenthetik. Nem kell pánikba esni, a csalók viszonylag kevesen vannak, ráadásul a „csalás” mindig világosan ki van írva – éppen ezért ésszerű óvatossággal el lehet kerülni a csalásokat.

Az első és legfontosabb tudnivaló a leva középárfolyama az euróhoz képest: mint említettük, ez fix 1.9558. Aki ennél többet ígér, az biztosan csal.

Különösen vonatkozik ez a „fekete” pénzváltókra. A hivatalos pénzváltók is olyan szűk árréssel dolgoznak, hogy az utcán leszólítgatós kollégáknak egyszerűen nincs értelmük – a pénzváltó előtt minket megszólító vállalkozók mindegyike csaló, ez simán kijelenthető, hiszen azért a "szuper” árfolyamért, amit nekünk "feketén" kínál, simán válthatna pénzt az első bankban, számlával, mindennel.

Aki utcán, magánszemélynél vált pénzt Bulgáriában, ahol különösebb túlzás nélkül minden utcasarkon van egy hivatalos pénzváltó, az őszintén szólva meg is érdemli, hogy lehúzzák, de azért álljon itt a leggyilkosabb trükk: a valódi euróért régi levát adnak. Minden rendben lévőnek tűnik, a levát először látó áldozat át is számolhatja a pénzt, amit aztán a sarki kisboltban undorodva tolnak majd vissza. Az 1997 előtti levát ugyan ma is beváltják a bankok, de nem árt tudni, hogy a leva-reform idején három nullát levágtak: a régi száz levás nem 16,000 forintot ér, hanem csak 16 forintot. Tessék, itt vannak a ma használatos bolgár bankjegyek:

official_bulgarian_money.jpg

A hivatalos pénzváltók is csalhatnak, de a csalás maga világosan fel van tüntetve, bármilyen abszurdan is hangzik ez. Minden pénzváltóban kötelező ugyanis jól látható helyen kint lennie a kondíciós táblának, és a váltóban ennek a táblának megfelelően kell pénzt váltani, a váltásról pedig igazolást kiállítani (bolgárul bordero) – ezt szigorúan ellenőrzik, és akinél hiányosságot találnak, az már húzhatja is le a rolót.

Az más kérdés, hogy a pénzváltós táblát meg lehet egy kicsit trükközni, különösen a pénzváltó elé letámasztott hirdetőtáblát. Jelen sorok szerzője már egy évtizede élt Bulgáriában, amikor beszopta a legegyszerűbb trükköt: az 1.95-ös EUR árfolyam helyett 1.195 volt kiírva, persze sűrűn szedett számokkal, egy kicsit egybe is olvadt az egész, de nem lehetett reklamálni, hiszen a kiírásnak megfelelően váltottak…

A trükkök száma végtelen, a poszt végén mutatunk még pár példát.

Az a lényeg, hogy elővigyázatosan járjunk el. Ha sok a bolgár szöveg angol fordítás nélkül, mindenképp legyünk óvatosak. A félprofi turisták egyszerre csak kisebb összeget váltanak be, és ha minden stimmel, csak akkor adják át a 100 euróst. Az egészen profik pedig rááldozzák az időt, és figyelik a váltóból kilépő turista-kollégák reakcióit, és ha csupa boldog ember jön ki, csak akkor viszik be a pénzüket.

Pénzváltóból egyébként rengeteg van, tetszőleges városban, a legkülső lakótelepen is jó eséllyel találunk éjjel-nappali nyitvatartású, korrekt árfolyamon dolgozó cséndzsbürót - hiszen a bolgár gazdaság egyik motorja a külföldön dolgozók által euróban hazautalt megtakarítás.

 

  1. Bankkártya

 

Bulgária EU-tagország, ahol mindenféle direktívák vannak a készpénzkímélő fizetési módszerek terjesztésére, és igen, Bulgáriában is egyre több helyen lehet kártyával fizetni. A hipermarketekben (de újabban a kisebb boltokban is), a benzinkutaknál, a nagyobb vendéglátóipari egységekben, a szállodákban egyre természetesebb a kártyás fizetés, és ahol van ilyen lehetőség, ott érdemes is élni vele, hiszen egyszerű, biztonságos, és igen jó árfolyamot lehet kártyás fizetéssel elérni.

Ha forint számlánk van, a bankkártya ugyan kettős konvertálással dolgozik, a fizetendő leva összeget előbb dollárra vagy euróra váltja (a kártya típusától függően), majd azt váltja forintra, de a kettős konverzió során mindvégig a deviza árfolyamot használja, nem a valuta árfolyamot.

Nem tisztünk pénzügytechnikai alapképzést tartani, a lényeg végül is az, hogy a deviza árfolyam sokkal kedvezőbb a valuta árfolyamnál, így ha kártyával fizetünk, szinte biztosan kedvezőbb árfolyam jön ki, mint a készpénz-váltásnál. A kártyás vásárlásnak az esetek túlnyomó részében nincs költségvonzata a vásárló felé, de ha bizonytalanok vagyunk, érdeklődjünk a bankunknál. Ha a hitelkártyánkon van valamilyen visszatérítéses konstrukció, az külföldön is működni fog, tovább csökkentve a költségeket.

Bankkártyával pénzt felvenni már nagyobb rákészülést igényel. Van bank, ami saját hálózatán belül nem számít fel jutalékot a kártyás készpénz felvételre (ilyen az UniCredit nyári akciója), vagy csak egy szerényebb összeget. Például az OTP a saját kinti bankja, a DSzK hálózatában 1.88 EUR-t számol fel alkalmanként, és egyszerre 400 levát lehet felvenni, így a pénzfelvét költsége 1 forint ötven fillérrel drágít meg minden egyes levát – amit viszont deviza eladási árfolyamon veszünk meg, nem valuta eladásin. A mai napon az OTP-nél 168.76 a BGN valuta eladási árfolyama (ennyiért adnak levát készpénzben a bankfiókban), de a deviza eladási árfolyam csak 161.87 –  a két érték közötti különbség csaknem 7 forintot, amiből a kettős konverzió még olyan 1 forintot, az OTP-bank pénzfelvételi díja pedig további 1.5 forintot vesz el, de így is marad 4.50 forint "haszon." 

Az UniCredit (Bulbank) és az OTP (DSzK) említése egyébként nem véletlen: ezek itthon is, Bulgáriában is a legnagyobb lakossági bankok közé tartoznak, kiterjedt az ATM- és fiókhálózatuk, a legtöbb tengerparti településen is van legalább egy-két pénzautomatájuk.

Más bankok viszont húzós összegeket számíthatnak fel külföldi kp felvételre, az én citromsárga logójú bankom például alkalmanként 7 eurót, és így már nem feltétlenül éri meg kp-t felvenni – érdemes előre tájékozódni.

 

Összegzés

 

A fentiekben kiszámolt árakat hasonlítsuk most össze:

 

1) forintot váltunk levára Bulgáriában: N/A, de mindenképp drága, és vannak kockázatai

2) forintot váltunk levára OTP bankfiókban: 168.76, kockázatmentes

3) forintot váltunk levára a bpesti, körúti pénzváltóban: 167.00, kockázatmentes, de lehet, hogy kétszer kell visszamenni a pénzért, mert a váltónak be kell rendelnie a leva bankjegyeket

4) forintot váltunk euróra, eurót levára, az első pénzváltóban (1.91 árfolyamon): 165.18, alacsony kockázat

5) OTP ügyfélként pénzt veszünk fel az OTP kinti bankjának ATM-jéből: 164.37, kockázatmentes, de meg kell találni a DSzK automatát a közelben (és eleve OTP-ügyfélnek kell lenni)

6) bankkártyával fizetünk, vagy UniCredit ügyfélként pénzt veszünk ki ATM-ből: 162.87, kockázatmentes, de nem lehet mindenhol kártyával fizetni, és pláne nem mindenki UniCredit ügyfél

7) forintot váltunk euróra, eurót levára, egy némi utánajárással kiválasztott váltóban (1.94 árfolyamon): 162.11, alacsony kockázat, de meg kell találni a jó árfolyamot tudó pénzváltót, ami a tengerparton nem feltétlenül egyszerű

 

 

Figyelem! Ez a táblázat egyetlen 2014-es napról mutat pillanatfelvételt. Az adatok nyilván már másnap sem voltak pontosan érvényesek, de a tendenciák egyértelműek.

 

Őrülten nagy különbségek tehát nincsenek, max 4 százalék, de egy négytagú család (persze aki nem AI-n van) egy tipikus 8-14 napos nyaraláson jó pár ezrest meg tud takarítani, ha nem rohan be az első magyar bankba levát váltani, hanem inkább eurót vesz (és azt ügyesen váltja be kint), vagy kártyát használ.

 

Csaló bolgár pénzváltók

 

Bár a fenti számításban a legolcsóbb levaszerzési lehetőségnek az jött ki, hogy itthon eurót váltunk forintért, kint pedig az eurót váltjuk levára, a módszer kockázata, hogy lehúzós pénzváltóba is vezethet minket a balsors. Mint korábban említettem, bűncselekmény-szerű lehúzás nincs, a pénzváltók mindenképpen a jól látható helyre kifüggesztett feltételeknek megfelelően fognak pénzt váltani, tehát ha van is lehúzás, a lehúzás minden esetben jól láthatóan, előre fel van tüntetve.

 

Nézzünk néhány példát:

 

nov-vid-izmama-v-cheijndj-biurata-vmesto-valuta-kupuvame-znachka-17654.jpg

 

Az a trükk, hogy nincs trükk. Szépen világosan fel van tüntetve az eladási és a vételi árfolyam, angolul is. De az emberek egy része annyira szeretne 1.97-et kapni az euróért, hogy nem veszi észre, hogy 1.65-öt fog csak kapni, és szava sem lehet. Primitív, primitív, de nyilván működik, különben nem csinálnák.

 

8bd450aadff7c81caae33fbb90e799eb.jpg

 

Változat az előzőre: itt eleve gyanús kell, hogy legyen az 1.96 árfolyam az EUR mellett. Ez magasabb, mint a fix, bebetonozott 1.9558 középárfolyam. Persze a kiírt árfolyamnak igaznak kell lennie, és igaz is - de ez az eladási árfolyam ("we sell"), azaz 1.96 leváért adnak egy eurót. Hogy fordítva hogyan megy? Nyilván valami vacak árfolyamon, ami egyébként biztosan világosan ki van függesztve odabenn, a kasszánál. Egyébként ez a leggyakoribb trükk.

 

10032009484.jpg

 

Már megint egy 1.96-os ráta, ami magasabb a hivatalos közép árfolyamnál. Tán csak nem valami átverés készül? Bizony, a táblán fenn van bolgárul és angolul is, hogy ez nem ám az árfolyam, hanem csak valamiféle bónusz, minden tizedik kuncsaft kap USD 1.49 ajándékot, minden huszadik meg 1.96 EUR-t. Hogy az árfolyam mennyi? Az biztos pocsék, és csak a váltóban belül, egy A4-es lapra kinyomtatva (de jól látható helyre kiakasztva!) lesz látható. Itt tehát nem váltunk pénzt.

SNC00744.jpg


 

Mi az az András-kereszt (#) az "árfolyam" előtt? Ja, hogy ez nem is árfolyam? Hát nem. Ez a pénzváltástól független játék vagy mi, amivel mobiltelefonba való memóriakártyát lehet kapni (?), ha az ember a megfelelő kódot (??) elküldi egy mobil számra sms-ben. Maga a bolgár szöveg is tök értelmetlen, vagy szándékosan zagyva - itt sem fogunk pénzt váltani.

Stevie-BG_03.jpg

 

Az az 1.953 nem hangzik rosszul, igaz? De ha jobban megnézzük, nem 1.953, hanem 19.53, és nem az árfolyam, hanem sajnos csak a vételi- és eladási árfolyam közötti százalékos különbség – amint ez angolul, nem is apró betűkkel fent van a táblán. Na menjenek a fenébe.

Stevie-BG_04.jpg

 

Ez már megint egy bónuszos átverés. Árfolyamról szó sincs, minden tizedik ügyfél 1.47 dollárt kap, minden huszadik pedig 1.96 eurót. Az árfolyam bent lesz a pultnál, de én be sem mennék odáig, nyilván kritikán aluli.

 

Image_1544547_126.jpg

 

Ez kakukktojás, itt nincs átverés :-) Ez egy híres szófiai pénzváltóhely a legbelső belvárosban, a Vitosha bulevár és a Szkobelev bulevár sarkán (az NDK nevű kultúrközpont közvetlen közelében), ahol tényleg lehet 1.953 levát kapni egy euróért. A kép jellemző, tipikusan 5-10 perces sorban állást követően lehet bejutni a váltóba, ami egyébként 0-24 működik, de az esti órákban valamivel gyengébb árfolyamon váltanak. A "jobb a sűrű fillér sztotinka, mint a ritka forint leva" üzleti terv tipikus esete.

Még egyszer: nem kell pánikolni, a pénzváltók túlnyomó része tisztességes, az ilyen ügyeskedőkből kevés van - de nem árt résen lenni.

 

Címkék: pénz bulgária csalás rögvalóság pénzváltás leva

nesebar003.jpg

Mielőtt elkalandoznánk a Napospart és Burgasz között félúton fekvő múzeumvároska óvárosába és modern, nyaraló-szerű újvárosába, tanuljuk meg a nevet bolgárosan kiejteni, mivel a magyar Neszebár kiejtést hallva még csak útbaigazítást sem tudunk kérni, ha esetleg eltévednénk. Neszebar helyes bolgár kiejtéssel ugyanis Neszébr – igen, a hangsúly a második szótagon, a „-bar” tag pedig olyan rövid, hogy szinte nem is érezzük benne a magánhangzót.

Miután ezt tisztáztuk, nézzük röviden az újvárost. Aki meg akar szállni, az elsősorban itt nézelődjön, hiszen már Szozopol esetében megtanultuk: az óvárosban régi, kevéssé komfortos házak vannak, és az ablakok a vizuálisan unalmas újvárosra néznek, az újvárosban viszont korszerű, jól felszerelt szállások találhatóak, és a panoráma (ha van) a csodás óvárosra néz.

Eltérően a mindig tömegnyomor óvárostól, Neszebar újvárosi nyaraló telepe a viszonylag nyugisabb helyek közé tartozik a bolgár tengerparton, ezért olyankoknak ajánlott, akik nem a minden esti bulizást keresik.

nesebar001.jpgA városnak gyönyörű szabadstrandja van (Ravda felé), a szállodák pedig nem a naposparti vagy aranyhomoki riviérára emlékeztetnek, inkább egy szép, de nem különösebben felkapott Balaton parti településre.

Mivel Neszebar nemcsak turistaközpont, de egyben teljesen funkcionális város is, kellemesen otthonos a hangulata. Érdekesség, hogy a városban egy komoly, százas nagyságrendben mérhető brit populáció él: a 2000-es évek közepén jött divatba, hogy friss nyugdíjas britek Bulgáriában, elsősorban a tengerparton telepedtek le. Ha tehát egy kávézóban ősz hajú asszonyokat hallunk a szomszéd asztalnál gyönyörű brit akcentussal charming-olni és how lovely-zni, nem biztos, hogy turistákról van szó, lehetnek bejelentett neszebari polgárok is.

Neszebar óvárosa – ellentétben az egyébként sok tekintetben párhuzamba állítható Szozopollal – fizikailag is elkülönül az újvárostól. Az óváros gyakorlatilag kompletten egy (fél)szigeten fekszik, ami uszkve 900 m hosszú és 400 méter széles. Ide ontja minden nyári napon a közvetlen szomszédságban lévő Napospart a maga sok ezer turistáját, akik buszon, kisvonaton, hajón vagy saját kocsival érkeznek.

Mint minden hasonló kaliberű turistalátványosságnál, két dolgot vehetünk biztosra: 1) a töménytelen gagyiárust, 2) a valós szépséget, ami a gagyiárusok ellenére is olyan átütő, hogy mágnesként vonzza a turistákat.

A gagyiárusok jellemző tulajdonsága, hogy gagyit árulnak (tavaly például túlreprezentáltak voltak a matrjoska babák, amiknek egyáltalán semmi közük a bolgár kultúrához), és hogy mindent ellepnek. A szigetecske főterén például effektíve lehetetlen a gyönyörű épületeket lefényképezni anélkül, hogy egy szakajtónyi matrjoska bele ne lógna a képbe.

Church_NESSEBAR_BULGARIA_19.07.2011_(49).JPG

Ami miatt Neszebart mégis a „Fekete-tenger Dubrovnikjának” nevezik, és ami miatt az UNESCO világörökség része, az a rendkívüli hangulata. A pici szigeten 40 templom maradt fenn az utókornak, a legrégebbi a 7-ik századból való. (A képen a belvárosi Keresztelő Szent János templom látható, a háttérben az elkerülhetetlen butik feeling.)

A szűk, macskaköves utcácskák szépen megőrzött régi házak között kanyarognak. Tipikusak a bolgár „vazrazsdane” (újjászületés) stílusában épült lakóházak, amelyek a 19-ik század első felében épültek. Alsó részük kőből épült, hogy télen megtartsa a meleget, míg az emelet – ami gyakran kinyúlik az alsó szint fölé – fából.

Mivel a sziget alaposan kiemelkedik a tengerből, a széléről lenézve mindenhol gyönyörű panoráma tárul elénk. Bár van egy utcácska, ami egy darabig a sziklafal tetején halad, a legjobb kilátás egy-egy étterem teraszáról nyílik.

Miután a rengeteg embert etetni kell, rengeteg, különféle étterem található az óvárosban, csak – mint az ilyen kiemelt helyeken szokás – nagyobbik részük effektíve a turisták lenyúlásából él, vacak kaját adnak, de azt legalább drágán.

nesebar002.jpgVan viszont néhány tradicionálisan kiváló étterem is, ezek sem drágábbak a többinél, de mind az ételek, mind a kiszolgálás magas színvonalúak. A leghíresebb hely talán az Akvamarin a postaépület szomszédságában, ahonnan egészen kivételes a kilátás a tengerre, de a sziget déli részén, a Krajbrezsna utcán is több jó étterem található (Perla, Zornica, Szevina).

 

Kinek ajánlott: szállásként árérzékeny, de igényes családosoknak, egy napos kirándulásként mindenkinek, aki szereti a szépet, és akit nem ijesztenek el a gagyiárusok.

Árszínvonal: az óvárosban tipikusan nem olcsó (naposparti árak), a kevésbé frekventált részeken és az újvárosban inkább közepes.

 

----

 

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

Címkék: bulgária hová menjünk Neszebar

Néhány szexi vodkareklám

 2013.02.24. 01:49

A tegnapi csomagolástechnikai posztba ugyan linkeltem a bolgár gyártmányú Flirt vodka reklámjainak oldalát, dehát tudom én, hogy a kutya nem nyitja meg a szöveges linkeket, viszont ez tényleg vicces, úgyhogy inkább csinálok belőle egy önálló anyagot.

A reklámokról annyit kell tudni, hogy a kétezres évek első felében, a márka bevezetésekor jelentek meg, de egyszerre mindenhol: óriásplakátokon, újságok egész oldalas hirdetéseiben, éttermek kirakatában és itallap-mellékleteként. A nem különösebben prűd bolgárokat is sokkolta az anyagok szókimondása, miközben hát éppenhogy semmi szókimondás nem volt a plakátokban, csak tortakészítés, földrengés, csipkebogyószedés...

flirt new 2.jpg

A fenti volt az első két anyag, ami megjelent. Ezek még szövegcentrikusak voltak. A felirat azt mondja, hogy "tortát sütött," illetve hogy "nem tud gyorsan választani az étlapról." A márka saját szlogenje (zapazva szpomenite - Megőrzi az emlékeket) talán túl soknak is tűnik ide.

flirt new 1.jpg

A második sorozat hozta az elsők stílusát. Sok szexet nem látunk -- végül is a mosolygós lány is csak azt mondja, hogy megbotlott a lépcsőn, a fiú pedig -- a felirat szerint -- éppen a csillagokat számolja.

flirt new 4.jpg

Újabb veszélyes élethelyzetek: az első képen "földrengés volt," a srác pedig csak csipkebogyót szedett. Höhöhö.

flirt new 5.jpg

Ez a sorozat egy évvel későbbi, itt már nincs egyéni szöveg, minden képen az a kérdés: Készen álltok a mai estére?

flirt new 3.jpg

Ez a két kép egy újabb évadban jelent meg. Talán egy kicsit szájbarágós az ötlet. A szöveg a tavalyi, Készen vagytok a ma estére? Itt kezdődött a hanyatlás.

flirt6.jpg

Ennek a sorozatnak volt angol nyelvű változata is, a fene tudja, mi célból. (Azt észrevettétek, hogy a macinak is be van kötve a szeme?)

flirt9.jpg

Talán ez volt az utolsó érdekes anyag. A szöveg már itt is uncsi (kb "Indul a szezon"), de a képre adott reakció mindenkinél ugyanaz: először összehúzott szem, mi is akar ez lenni, aztán széles vigyor, amikor leesik... Ugyehogy? :-)

flirt8.jpg

A későbbi években a kampány ellaposodott, a vicces célozgatásokból inkább direktben bikinis lányok lettek. A szöveg is unalmas: Hallgass az angyalodra! Hát, jobb reklámcégeknél egy ilyen "szlogen" nem nagyon megy át.

flirt7.jpg

A direktben erotikus tartalom egyébként így nézett ki az utcán. Csak nekem sok, mondjuk egy játszótéren, mint a fotón is? A felirat is csak a Nike Just Do It! szlogenének nyers fordítása, amit meg sem kísérlünk magyarul visszaadni, egyébként meg bolgárul is roppant bénán hangzik.


Ja, és hogy maga a Flirt vodka milyen? Elég szar. Árban és minőségben is olyan alsó-közép kategória. Tessék inkább rakiját inni.

Címkék: reklám buli vodka flirt bulgarikum nem-tenger

csomag001.jpg
Azt az elején tisztázhatjuk, hogy semmi tragédia nincs, ha bármit is otthon felejtünk. Bulgária nem a harmadik világ, ami nálunk kapható, az alapvetően ott is megvehető. Vagy ha nem is ugyanaz, de valami nagyon hasonló. Nézzük kategóriánként:

1) Ruhaneműk. Nyilván nem akarok az alap dolgokra kitérni, fürdőruhát úgyis mindenki visz magával. Talán azt érdemes megemlíteni, hogy az esti programokhoz a bolgár lányok nagyon ki tudnak öltözni, tehát egy saruban esetleg hülyén érezhetjük magunkat a sok tűsarkús csaj között. A fiúkra ez nem vonatkozik, vagy csak sokkal kevésbé. Ruhaneműt egyébként érdemes Bulgáriában venni, sokféle, szép és jó minőségű ruhát árulnak, a magyar áraknál egy picit olcsóbban. Kiemelendő a jó minőségű hamisítványok jelenléte a piacon -- ez nem az Adibas és Reabok szintje, ezeken a ruhákon a gombok feliratozásától a bevarrt címkék kidolgozásáig minden olyan, mint az eredetin, csak éppen mindezt az eredeti termék árának feléért-harmadáért kínálják. Érdemes még bőr cipőket keresni: a hazai gyártású cipők jó minőségűek, és a magyar árakhoz képest lényegesen olcsóbbak. Természetesen a kedvező ár kevésbé vonatkozik a naposparti butiksorra (bár ott is lehet jó üzletet csinálni), inkább Burgasz vagy Várna bevásárló negyedének második vonalára.

csomag003.jpg2) Kozmetikumok. Gyakorlatilag ugyanaz a választék, ami nálunk, az árak egy picit alacsonyabbak. Van a piacon néhány jó minőségű bolgár termék, ezek akár lényegesen olcsóbbak is lehetnek, mint amihez szokva vagyunk -- ilyen például az Aroma márkanév alatt forgalmazott kozmetikum család. Nem érdemes nagy kozmetikum-bevásárlást tervezni, de ha három nap után kifogy a fogkrém vagy a borotvahab, meg fogjuk tudni oldani. 


3) Ételek, italok. Ha lefogadjuk, hogy a "hazai ízeket" a nyaralás idejére szüneteltetjük, akkor semmit, de semmit nem érdemes magunkkal cipelni. A helyi gyümölcsök és zöldségek messze földön híresek, ugye, a felvágottakról és sajtokról nem is beszélve. Nem, nem fogunk téliszalámit és parizert találni, sem trappista sajtot vagy Karavánt, a választék teljesen másmilyen, de igen könnyű rászokni. Azt tudni kell, hogy az árszínvonal egyenes arányban áll a minőséggel. Az olcsó felvágottban ott is előfordulhat bármilyen, izé, állatalkatrész, ellenben a mi téliszalámink árszintjén ott is prémium színhús készítményeket árulnak. Sörrel, borral, neadjisten ásványvízzel megpakolni az autót teljesen értelmetlen. A bolgár boltok kínálata választékban, árban és minőségben is erősen versenyképes. A röviditalok közül persze hiányoznak a magyar márkát, Unicumot ne is keressünk, se Mecseki itókát, de a helyi pálinkák (rakiják) és egyéb italok kárpótolnak. A helyi kommerszek vacakok, de igen olcsók (pl. a Royal termékek, vagy a híres-hírhedt szexista kampánnyal tolt Flirts vodka).
csomag002.jpg

4) Strandcikkek. A gyékények, napernyők, homokozóvödrök, gumimatracok közös tulajdonsága, hogy sok helyet foglalnak, nehéz bármivel összecsomagolni őket (vizesek és/vagy homokosak), viszont eleve nem az örökkévalóságnak készülnek. Egy kombiba persze minden befér, de aki repül vagy vonatozik, buszozik, ezeket inkább helyben vegye meg, és ha a gyerekek nem visítanak túlságosan egy-egy különösen a szívükhöz nőtt felfújható krokodil miatt, "ott is felejthetik" őket a helyszínen. 

5) Gyógyszerek. Gyakorlatilag ez az a kategória, amit viszont nem érdemes otthon felejteni. Bulgáriában egész más gyógyszereket használnak, mint nálunk. A hatóanyagokban nyilván nincs akkora különbség, de a jól bevált otthoni lázcsillapítónk, hasmars-tablettánk pontos megfelelőjét megtalálni nem egyszerű. És akkor az egyéb, állandóan szedendő "komoly" gyógyszerekről nem is beszéltünk. A patikák egyébként is drágábbak, mint az otthoniak. Egy közönséges fájdalomcsillapító is akár másfélszer annyiba kerülhet, mint otthon, a sarki patikában.

Címkék: közlekedés autó rögvalóság csomagolás bulgarikum nem-tenger

tz001.jpgMit ünnepelnek vajon a bolgárok február 14-én? Na  jó, persze, a Valentin-napot, de ez náluk is ugyanolyan frissen importált ünnep, mint minálunk. A bolgárok február 14-én kérem szépen a bort ünneplik, méghozzá a levágott orrú szent, Trifon napján. A bor mellett a szőlészek, kertészek és -- nem meglepő -- a kocsmárosok ünnepnapja is ez.

A monda szerint ennek a Trifon nevű katolikus papnak is volt egy szőlője, és amikor egy nap kiment oda, megjelent neki Szűz Mária. Ha már így alakult, Trifon fel is tette a legérdekesebb kérdést, miszerint ki is az igazi apukája az ő kicsi fiának. Mária nem értette a tréfát, így arra ítélte Trifont, hogy a saját metszőkésével vágja le a saját orrát, így lett ő Trifon Zarezan, azaz a "megvágott" Trifon.

tz004.jpgIlyen belépő után eléggé kell küzdeni ahhoz, hogy valaki szent lehessen, ehhez speciel Trifonnak is mártírhalált kellett halnia: Dekiosz császár (249-251) keresztényüldözése idején Trifont elfogták és Nikeába hurcolták. Válogatott kínzásokkal akarták rábírni, hogy tagadja meg keresztény hitét, ő azonban állhatatos maradt, így jól le is fejezték. A sztori a szőlőkertben azonban annyira hozzá kötődik, hogy az ikonokon is metszőkéssel a kezében ábrázolják. (Viszont sértetlen orral. Nahát.)

A Trifon-nap szerencsére nem a lefejezés-motívumot ragadta meg, hanem a bor és a vígadozás napjává vált. Érdekes módon, miközben a szocializmusban a pártvezetők nem nézték jó szemmel a templomba járást karácsonykor vagy húsvétkor, a Szent Trifon napi ünnepélyes lerészegedést sosem kifogásolták.

Érdemes elolvasni a hagyományos falusi népszokást is, gyönyörű esettanulmány a módszeres berúgáshoz:

Korán reggel a gazdasszony kenyeret süt és tyúkot főz. Tarisznyába teszi a kenyeret, a tyúkot és egy borral teli kulacsot. A gazda a vállára veszi a tarisznyát és falubeli férfiakkal elindul a szőlőbe. Ott mindenki elvégzi a szőlőmetszés szertartását: kelet felé fordul, keresztet vet és lemetsz néhány ágat, a vágás helyét meglocsolja borral, és azt mondja: „Ahány csepp, annyi tő szőlő.”

tz002.jpg

Ezután a férfiak megválasztják a „szőlő cárját”. A „cár” fejére és vállára szőlőágból készült korona kerül. A szőlő cárja bárki lehet, ha elég vagyonos. A szőlőtől a faluig a férfiak zenekíséret mellett kocsin húzzák vagy a vállukon viszik a cárt. A faluban minden ház előtt megállnak, a gazdasszony bort hoz ki, amiből először a cár, majd a többi férfi iszik, végül a maradékkal megöntözik a cárt, hogy jó legyen a termés. Amikor a cár házához érnek, az átöltözik új ruhába, és koronával a fején és vállán egy hosszú asztalnál eti-itatja az embereket az egész faluból. Ezért választanak tehetős embert cárnak ezen az ünnepen. (Az összefoglaló a www.bolgarok.hu írása alapján készült.)

Az igazsághoz tartozik, hogy Trifon nap valójában február 1 lenne, de a különböző naptárak kreatív értelmezésével a legutóbbi időkben sikerült eltolni 14-ig, és így egybemosni a Valentin-nappal. Ennek kétségkívül előnye, hogy ha valakinek fájna a sok szirupos üdvözlőlap, piros lufi és a szívecske-maffia többi nyálas profithelye, nyugodtan nyithat inkább egy üveg bort (vagy kettőt) ezen a napon.

tz005.jpgSőt, az igazán ravaszak megünnepelhetik a levágott orrú szentet a régi naptár szerint február elsején, és az új naptár szerint 14-én is :-)

*****

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

Címkék: bor bulgária bolgárok trifon bulgarikum

Az Igazi Sopszka Saláta

 2013.02.13. 11:47

sopszka004.jpg

A legdurvább egy Kecskemét melletti étteremben volt, dehát mire is számítottam: a paprika és az uborka stimmelt, de valami majonézes löttyel öntötték le, a tetejére pedig kutyaközönséges -- ó, irgalom atyja, ne hagyj el --  füstölt sajtot reszeltek.

Borzalom.

A sopszka saláta (Шопска салата) a legtipikusabb fogás a bolgár étlapon. Elkészítése finoman szólva sem ördöngösség, gyakorlatilag aki fel tud kockázni egy paradicsomot és egy uborkát, meg le tud reszelni az átlagnál lágyabb sajtot, az már meg is próbálkozhat vele, mert a daraboláson és a reszelésen kívül már csak keverni kell.

A lényeg viszont -- mint minden szimpla étel esetén -- az alapanyagokban van. A bolgár zöldségek, ha nem is olyan hatalmasak és olyan tökéletes formájúak, mint a marokkói import a teszkóban, ízre, zamatra mindent visznek.

A világ nagy sopszka házai némileg eltérő recepteket használnak. Az alap persze mindenhol a nem túl apró kockára vágott és finoman besózótt paradicsom és kígyóuborka -- ezt 100 sopszka receptből 100 hozza. Abban is teljes az egyetértés, hogy a saláta tetejére a végén sajt jön.

sopszka003.jpgA világ vezető sopszkológusai durvára reszelt, juhtejből készült szirenét (fehér sajtot) használnak, de van némi támogatottsága a kecske- vagy tehéntej szirenének is, egy szűk szakadár csoport pedig nem reszeli a sajtot, hanem azt is kockákra vágja.

A szirene durva, morzsolódó, 30-35% zsírtartalmú fehér (esetleg enyhén sózott) sajt, amit az imént felsorolt állatok mindegyikének a tejéből előállítanak. Rokona a görög fetának, de kevésbé krémes, könnyebben reszelhető. Szirenét Magyarországon több helyen is lehet kapni, a nagyobb hipermarketek is tartják, de legrosszabb esetben a netről is rendelhető.

Mértékadó források említik a hagymát is a hozzávalók között. A hagymák közül kizárólag a vöröshagyma képzelhető el a sopszkában: vastag szeletekre kell vágni, és azokat negyedelni.

A zöldpaprika szerepeltetése a mixben ugyanakkor korántsem magától értetődő, viszont a hardcore paprika pártiak néha egyenesen sült paprikát darabolnak bele.

sopszka001.jpgNéhány receptben említik az olívabogyót és a petrezselymet is, ezeknek azonban a sopszka esetében kizárólag díszítő funkciójuk lehet.

A salátásításhoz egy pici étolajat (nem olíva olajat!) használnak a bolgárok, illetve egyes iskolák pár csepp borecetet.

Bulgáriában az "igazi" sopszka kérdése társadalmi ügy. Komoly törésvonalak húzódnak mondjuk a paprika vagy az ecet támogatói és ellenzői között, mondhatni ősellenségei egymásnak. Ha kicsit nem figyelünk oda, rögtön egymás torkának esnek.

A sopszkát természetesen bármivel lehet turbósítani, csak akkor már nem sopszkának hívják. Elterjedt változat például az ovcsarszka szalata (oвчарска салата), magyarul pásztor saláta, ami hagyományosan vékonyan csíkozott sonkát, apróra vágott gombát és félbevágott főtt tojást hoz pluszban a sopszka hagyományos összetevői mellett.

A végére egy kérdés maradt: honnan kapta a nevét a saláta?

A sop egy népcsoport megnevezése a bolgár-szerb-macedón hármas határ (Sopluk) környékén. Sajátos nyelvük jobban hasonlít a bolgárra, mint a szerbre vagy a macedónra, és magukat is tipikusan bolgárnak tartják, de mind a nyelvük, mind a kultúrájuk igazi balkáni keverék.

sopszka005.jpgA bolgár köztudat makacs, fafejű embereknek tartja őket, ezt a vélt vagy valós tulajdonságukat több vicc és történet is megörökíti. Körülbelül úgy mesélik a sopos vicceket, mint mi a székely vicceket.

Egy tipikus példa: a sop bemegy a városba soppingolni (bocs a rossz szóviccért), és illatos szappanokat lát meg egy asztalon. Vesz egy darabot, és mivel az illat alapján azt hiszi, valamilyen édesség, elkezdi majszolni. A szája azonban hamarosan habzani kezd, amit így reagál le: "Habzol vagy sem, pénzt adtam érted, hát meg is eszlek."

(Na, a szappan azóta nem része a sopszka receptjének.)

****

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

Címkék: saláta kaja vacsora sopszka bolgár konyha bulgarikum

A fekete pötty rejtélye

 2013.02.12. 12:56

fekete pötty.jpg Az Útikalauz oldalon kérdezte meg egyik olvasóm, mit jelent ez a tábla, amiből többet is látott Bulgáriában autózva.

A tábla neve черна точка (cserna tocska), azaz fekete pont, és általánosságban veszélyes útszakaszt jelöl. Egész pontos definíciója: "Útszakasz magas baleseti kockázattal."

Bulgáriában már 1979 óta táblával jelölik a különösen veszélyes útszakaszokat. Ez lehet útkereszteződés, bukkanó, beláthatatlan kanyar, bármi. Érdekesség, hogy a táblát kifejezetten statisztikai alapon helyezik ki, azaz a napi átlagos autóforgalomhoz mérik az évente bekövetkező balesetek számát, és ha az magasabb egy meghatározott értéknél, az útkezelőnek ki kell helyeznie a figyelmeztető táblát.

fekete40.JPG

Maga a tábla (mint minden piros háromszög tábla) csak a figyelmet hívja fel a veszélyre, de nem jelent semmilyen kötelezettséget a sofőr számára. A "fekete pöttyöt" azonban néha kombinálják más táblákkal is, például sebességkorlátozással. Ahol pedig sebességkorlátozó tábla van, ott rendőr is lehet. Drága tapasztalat ez sokunknak.

Meglepő volt, hogy mikor a bejegyzésemhez kerestem az anyagot, a Gugli egy csomó olyan bolgár fórumot hozott fel, ahol valaki ugyanerről a tábláról érdeklődött. Az egyik topikban egy válaszoló viccesen beírta, hogy a tábla jelentése: úthibák a következő 200 kilométeren :-)

(A képek a Wikipédiáról származnak, és "apostoloff" felhasználó készítette őket.)

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

Címkék: közlekedés autó rögvalóság Bulgária bulgarikum

IMG_1953.JPGHa lenne statisztika a bolgárok kedvenc nyaralóhelyéről, nem Napospart vagy Aranyhomok vezetné a listát, hanem alighanem Szozopol. (A bolgárok a második szótagra teszik a hangsúlyt: Szozópol.)

Szozopol igazi város, saját lakossággal, iskolákkal, önkormányzattal, templomokkal, halászokkal. Körülbelül 6000 állandó lakosa van, persze nyáron ez a szám megsokszorozódik. Sokan emlegetik a bolgár bohémok, művészek, színészek városának is – annak idején a festői, nyugodt kisváros lett a nagyvárosokból kiszabaduló művészek nyári otthona. Ma is mindenfelé érdekes galériák, művésztelepek találhatóak a romantikus kis óvárosi utcákban, szeptember első napjaiban pedig Bulgária egyik legnevesebb művészeti fesztiválja, az Apollónia kezdődik: a városban egyszerre több helyszínen is művészeti eseményeket rendeznek, az operától a dzsesszig, a művészfilmektől a táncszínházig.

A fesztivált Szozopol ókori görög nevéről kapta a nevét: bizony, már az ókori görögöknek is megtetszett a hely. Mivel a trák tengerpart legfejlettebb városa volt, katonai szempontból is stratégiai helyen, nem meglepő, hogy egymást váltották a megszállók és felszabadítók (az egyik nép terroristája ugye a másik nép nemzeti hőse). Az 1920-as évek végén, a Balkáni háborút követően a görögök, a törökök és a bolgárok nagyarányú népességcserét hajtottak végre. Ekkor hagyták ott Szozopolt az addig őslakos görögök, hogy az ország belsőbb részeiről érkező bolgárok váltsák fel őket.

sozopol003.jpgA telepeseknek azonban maximum a birkapásztorkodásban volt praxisuk, a tengeri életforma teljesen idegen volt a számukra, ezért az első intézmény, amit létrehoztak, egy halászati iskola volt. Ebből később haditengerészeti akadémia lett – a tenger és a hajózás végülis mindkét szakterülethez elengedhetetlen. A kommenizmus idején a városhoz közel fekvő szigetek le voltak zárva a turisták elől, ott állomásozott ugyanis a bolgár hadiflotta egy része.

Szozopol óvárosát gyönyörűen felújították, ezen a részen szinte minden lakóház kiadó. Ugyanakkor mégsem itt érdemes szállást keresni, hanem a Központi Strand szemközti oldalán: az óvárosban ugye kevésbé modernek a házak, az ablakból pedig az öböl túloldalán lévő új szállodákat lehet látni. Az újvárosban ellenben modernek a szállások, és az ablakból az óváros tárul a szemünk elé. Micsoda különbség!

Szozopol az a hely, ahová el lehet indulni foglalás nélkül is. Természetesen itt is vannak szállodák, de érdekesebb – és sokkal olcsóbb! – a helyiektől szobát bérelni. Ha kint van egy házon a свободна стая (szvobodna sztaja, magyarul zimmer frei) felirat, akkor bekopoghatunk. Túlságosan ugyan nem fog a házinéni idegen nyelvet beszélni, de készségesen megmutatja a szobákat. Nem kell félni, nem fog ránk nyitni a fürdőszobában a háziak tízéves nagyfia – a kiadó szobák a házon belül teljesen el vannak szeparálva a háziaktól, meg egymástól is, ha több szobát is kiadnak, és alapértelmezés a saját fürdőszoba. A konyha használatára viszont rá kell kérdezni.

sozopol002.JPGSzozopolnak két saját strandja van, a már említett Központi strand (na hol? Nyilván a városközpontban), ami egy kisebb öbölre nyílik, ezért néha kicsit hínáros, viszont roppant kényelmes helyen található, illetve a Harmani strand (Харманите), az újvárosi részen – ez nagyban hasonlít a naposparti vagy aranyhomoki hosszú, széles, homokos strandokra. 

Ezen kívül a város pár kilométeres körzetében több más, vonzó strand is található, például a Zlatna ribka (Aranyhalacska) vagy a Kavaci – ha valaki autóval érkezik, érdemes ezeket is kipróbálni.

IMG_1906.JPGAmi a környező látnivalókat illeti, Szozopolból a legtipikusabb úti cél Burgasz. Burgasz ugyan alapvetően egy ronda, lakótelepekkel sújtott iparváros, de a belvárosa érdekes (elsősorban a sétálóutcái és a tengerparti részek), vásárolni pedig nyilván lényegesen olcsóbban lehet a nagyvárosban, mint az üdülőhelyen.

Autóval érdemes lehet kirándulni Burgasz „túloldalára,” Neszebárba, illetve a természetrajongóknak érdekesek lehetnek a Szopoltól délre eső területek is: sok helyen még teljesen érintetlen tengerpartok, természetvédelmi területek találhatóak (például a Ropotamo folyó deltája).

----

Kinek ajánlott: költségérzékeny családok, a bulizás mellett néha csendes estékre is vágyó középkorúak.

Árszínvonal: közepes

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

Címkék: szozopol bolgárok sozopol hová menjünk

Életcél #1 kipipálva

 2013.02.05. 09:30

Mindenkinek van valami hátsó gondolata, titkos vágya, miért kezd saját szabadidejében blogot írni. Nekem kettő volt: az egyik, hogy az Index címlapjára kikerüljek, a másik, hogy egy szép napon az aktuális bolgár elnök átadjon valami szerény állami kitüntetést, mondjuk egy Szt. Cirill és Metód Érdemérmet.

Nos, az elsőt ma sikeresen abszolváltuk:

2013-02-05 08.52.23.jpg

Már csak a másodikra várok. Plevneliev elnök úr, mikor lesz esedékes? Talán a holnapi sopszka-salátás írás után? :-)

2013-02-05 09.00.59.jpg

Címkék: blog index stevie

Mennyit keresnek a bolgárok?

 2013.02.04. 17:45

leva002.jpgA kérdést el lehetne azzal intézni, hogy a munkanélküliség magasabb, mint Magyarországon, miközben az átlagfizetések névértéken olyan 20 százalékkal alacsonyabbak, a nyugdíjak pedig egyenesen alig láthatóak.

Csak akkor felmerül a kérdés: az a sok klassz bolgár rendszámos autó hogy kerül a parkolókba, és a látványosan költekező helyi aranyifjúság miből fizeti a rakijákat?

A helyzet az, hogy a bolgár társadalom a magyarhoz képest is szétszakadt. A bolgár középosztály hozzánk képest szerényebben él, különösen vidéken. Az átlagos nettó kereset nagyjából a magyar minimál bér szintjén van (500-600 leva, 75-90e forint), de ezen belül is nagy a szórás a nagyvárosok (Szófia, Plovdiv, Várna) fizetései, és mondjuk egy kisvárosban elérhető szint között. Szófiában egy jó szakmával, gyakorlattal rendelkező munkavállaló kb annyi pénzt kereshet, mint nálunk egy jobb vidéki nagyvárosban.

A pénzhez való hozzáállásban ugyanakkor jelentős kulturális különbségek vannak közöttünk és a bolgárok között.

1) a bolgárok kevéssé hajlamosak megtakarítani. Keresztülmentek néhány államcsődön, és sokakban kialakult az a tapasztalat, hogy a megtakarításokat úgyis elviszi egy-egy jobban fejlett hiperinfláció. Csak hogy elképzeljük: mondjuk összegyűjtöttünk egymillió forintot egy egyszerűbb használt autóra. Aztán pár hét múlva ebből már csak egy családi éttermi vacsorára futja. Aztán újabb pár hét múlva már csak egy sörre a sarki közértből… Legutóbb 1997-ben értéktelenedett el a leva – még épp eléggé élő a tapasztalat.

Tehát a tipikus bolgár, ha egy kis pénzhez jut, azonnal elkölti. Carpe diem.

2) odafigyelnek a látszatra, a külsőségekre, talán túlságosan is. Könnyen megeshet, hogy a felkapott tengerparti diszkó előtt BMW-vel menőző, a legfrissebb trendek szerint öltözött szépfiú amúgy valami elképesztően lepusztult lakótelep szélén lakik egy nagymama-bútorokkal berendezett, ezer éve kifestetlen panellakásban…

Erre a látszat-luxusra valóságos iparág épült: Bulgária a mindenhol előbukkanó hamisított ruhák, parfümök és műszaki cikkek országa.

leva001.JPG3) alacsony megélhetési költségek. Az iparcikkek Szófiában is ugyanannyiba kerülnek, mint Budapesten, de az élelmiszer már észrevehetően olcsóbb, a közüzemi díjak, a rezsi pedig lényegesen kevesebből jön ki, mint mifelénk. (Kivéve a mobiltelefont. Az ország szolgáltatói kiváló árkartellt alkotva elérték, hogy a mobilozás a magyar árakhoz szokott felhasználónak riasztóan drágának tűnjön.)

Ide tartozik, hogy Bulgáriában kirívóan alacsonyak az adók és a járulékok, cserében az állam által biztosított ingyenes szolgáltatások köre is csekély. A tandíj és a vizitdíj ezer éve ismert fogalmak, sőt, a kórházakban például az a természetes, ha a páciens magának szerzi be nemcsak a wc-papírt, de a gyógyszereket is, sőt, még a röntgenhez használt filmet is.

(A Bulgáriába utazóknak is éppen ezért érdemes kiváltaniuk a rendes utasbiztosítást! Létezik ugyanis egy párhuzamos univerzum csodás, elképesztően jól felszerelt, mosolygós szakrendelőkkel -- de ezek meg is kérik az árát a magas színvonalú szolgáltatásnak.)

4) a legtöbb családban van külföldön dolgozó családtag. Zsivkov elvtárs leváltása után azonnal megindultak az első bolgár vendégmunkások Nyugat-Európába. Ma körülbelül 600 ezer bolgár dolgozik az EU-ban, és ők folyamatosan küldik haza a kinti fizetésük egy részét. Nem nagy összegekről van szó, havi száz-kétszáz euróról, de ez a pénz mégis megjelenik a gazdaságban.

 5) erős a társadalmon belüli összetartás, fontos a család szerepe. A néha csak 100-150 leva (15-25 ezer forint) nyugdíjra jogosult nagyikat teljesen természetes, hogy a gyerekeik támogatják, a szerencsétlen sorsú családtagokat pedig szintén a család tartja a felszínen, mondjuk válás, a munkahely elvesztése vagy más tragédia után. Ha kukázók, koldusok akadnak is Szófiában, legalább hajléktalanok nincsenek.

A bolgár társadalom ráadásul rendkívül erősen gyerekcentrikus. A szülők inkább a szájuktól vonják meg a falatot, csak a család szemefénye a legjobb iskolába járjon, a legjobb ruhákat hordja, és minden hétvégén elmehessen bulizni.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj be minket a Facebook-on, és nem maradsz le egyetlen vadítóan izgalmas új bejegyzésről sem. Blagodarja :-)

 

 

Címkék: bulgária rögvalóság bolgárok nem-tenger