Nem kell ahhoz folyamatosan tömni valakinek az arcát, hogy az AI előnybe kerüljön, ha pusztán a pénztárca szemszögéből vizsgálódunk.
Tisztázzuk a definíciókat: az All Inclusive az a szolgáltatás, amikor a szálloda reggelit-ebédet-vacsorát ad, többnyire svédasztalos rendszerben, illetve az étkezések között is eteti-itatja a vendégeket. Az ételfogyasztás nincs limitálva, az italfogyasztásban az a "limit," hogy mit szolgálnak fel: az üdítők-ásványvizek nyilván benne vannak, és általában a csapolt sör, valamilyen kimért bor és a kommersz röviditalok is.
Az önellátás nem azt jelenti, hogy magunkra főzünk: Bulgáriában a bolti árak alig valamivel alacsonyabbak a magyarországi árszínvonalnál (pláne az üdülőhelyeken), viszont az éttermi étkezés érezhetően olcsóbb. A vásárláshoz ráadásul szükséges lehet a bolgár nyelvtudás: az eladók nem fognak idegen nyelvet beszélni, viszont a boltok nagy része hagyományos, "pultos" bolt, ahol könnyen kommunikációs sokk léphet fel. De még a szupermarketekben sem egyértelmű minden, mert a termékek, márkák nagyban eltérőek - például a paprikakrémről nyelvtudás nélkül nehéz eldönteni, hogy édes-e (szladok) vagy csípős (ljut).
Meg különben is, aki külföldön nyaral, az igenis kóstolja végig a helyi kulináriát: a hazulról hozott Globus babgulyáskonzerv vagy a helyben főzött magyaros lecsó biztos finom, de ahhoz elég leszaladni a délegyházi bányatavakhoz, nem kell ezersok kilométert autózni/repülni...
Önellátás alatt tehát azt értem, amikor az ember a szállodában maximum reggelizik (az mégiscsak kényelmes, valljuk be), viszont reggeli után elszakad a szálloda éttermétől.
Az All Inclusive (AI) kétségtelen előnye, hogy az ára jutányos. Bulgáriában viszonylag olcsó ugyan a vendéglátás, de az AI árakkal nyilván nehéz versenyezni. Nem kell ahhoz folyamatosan tömni valakinek az arcát, hogy az AI előnybe kerüljön, ha pusztán a pénztárca szemszögéből vizsgálódunk.
Az olcsóságból következik azonban az AI legnagyobb problémája is. Gondoljuk magunkat egy pillanatra a szállodatulajdonos helyébe: az addig rendben van, hogy a saját üzletét alapvetően mindenki a többség szereti tisztességesen csinálni, de a legfőbb motiváció, az elégedett vendégek visszatérése teljesen hiányzik. Aki előre befizetett, az úgyis minden nap ott eszik, és hogy jövőre visszajön-e, az nem túl érdekes, a szobákat az utazási irodák veszik meg nagy tételben -- nem a nyaralóval kell jóban lenni, hanem az üzletkötővel.
Csak arra kell vigyázni, hogy nagy botrány ne legyen: mondjuk egy szalmonella-fertőzés az gáz, vagy ha egyszer minden kaja egyszerre elfogy, de ezt leszámítva mehet a klasszikus vendéglátós trükközés, az eleve "akciós" (gyenge minőségű, tömegtermeléssel előállított, esetleg éppen lejáró szavatosságú) alapanyagok használata, a déli maradék kreatív esti (vagy pláne másnap déli) újra felhasználása, az italok vizezése, és más apró okosságok, amik a fogyasztás visszafogására szolgálnak -- például, hogy egyes helyeken egy almát sem lehet kivinni az étkezőből, hogy az italokat mindig pici pohárban szervírozzák, hogy a napközbeni pultos kiszolgálás szándékosan lassú, satöbbi.
Az ételválasztékkal ráadásul illik biztosra menni: a legnagyobb pazarlás, ha a svédasztalon egy fogáshoz hozzá sem nyúlnak. Ez azt jelenti, hogy a szakács igyekszik a nagyon hagyományos európai konyha felé fordulni, a helyi specialitások kárára, ami vonatkozik az ételek fűszerezésére is. Nagyobb eséllyel találkozhatunk bolognai spagettivel vagy bécsi szelettel a fogások között, mint egy jó kis kavarmával, taratorral, hogy a skembe csorbát vagy a cacát ne is említsem. (Aki neadjisten nem ismerné ezeket a bolgár kajákat, az feltétlenül nézzen vissza a blogba, lesz még róluk szó, akár receptekkel is.)
Olcsón degeszre tömni a hasat kiváló tehát az AI, de aki igényes arra, mi kerül az asztalára, vagy csak egyszerűen kíváncsi a helyi ízekre, annak frusztráló lehet a sok remek étterem mellett úgy elmenni, hogy tudja, ma este is csak a szállodai menza unalma várja.
Bár gasztronómiai szempontból az All Inclusive kétségtelenül necces, azért ne írjuk le teljesen. Egyrészt kivétel erősíti a szabályt: ha nem is jellemző, de mindig van szállodai konyha, ahol kitesznek magukért. Másrészt vannak élethelyzetek, amikor az AI a megfelelő kompromisszum. Kis gyerekkel (pláne többel) az ember például hajlamos átértékelni az étterembe járás örömeit...
Alapvetően azért inkább válasszuk a szabadságot, és ne kössük magunkat a szállodához. Azt hiszem, ez is fejben dől el, mint annyi minden más: készüljünk fel lelkileg arra, hogy bizony többe fog kerülni a nyaralás, de már előre örüljünk a sok nyálcsorgató finomságnak, a kellemes hangulatoknak, amivel az igazi bolgár vendéglátás vár minket.